Fezejet

 1 I     |        nem kiálthattam rá: „Ne tedd azt! Maradj élve!”~Nagyanyánk
 2 VIII  |   vívás nemét meghatároznom.~– Tedd!~– S azt is igen természetesnek
 3 X     |  itthagylak és visszamegyek.~– Tedd, amit akarsz!~– S mit mondjak
 4 XIII  |   megbocsátanál neki akkor. De tedd azt most! Ez ember élete
 5 XIV   |        jó akarsz hozzám lenni, tedd meg, hogy vágd le a hajamat.~
 6 XVIII |        még legjobb. Ha akarsz, tedd gyorsan! Az ilyen dolognál
 7 XX    |      Ki mondta neked, hogy ezt tedd? – dörmögött rám ingerülten.~–
 8 XX    |        öreg.~– Hát, tudod mit? Tedd a találkozást elébbre, s
 9 XX    |       Loránd.~– Szívesen, csak tedd meg te elébb!~– Én megteszem,
10 XXII  |      fognak igazat adni.~– Óh, tedd azt, kérlek – szólt Loránd,
11 XXV   |   rajtad?~– Mi történt rajtam? Tedd magadat, no! Mintha nem
12 XXV   |     rávalljon!~– Hallgass rám! Tedd, amit én mondok! Ne sokat
13 XXVI  |      ágat, ültesd el cserépbe, tedd az ablakodba, öntözd meg
14 XXVIII| betömje. – Feküdjél nyugodtan! Tedd ide fejedet! Ide, ide; ne