Fezejet

 1 II   |   ellenkező talál lenni? Valami szelíd, angyali lélek, aki anyám
 2 XI   |       Dezső! – szólt anyám azon szelíd, mindig édes hangon. – Légy
 3 XIII | mátkáját, ki igen kedves, szép, szelíd leányka volt. Szerették
 4 XIII |    gondoljon rá, hogy a jámbor, szelíd és távollevő Áronffy után
 5 XIII | levélben! Kényszeríti a kegyes, szelíd, becsületes családapát önkezével
 6 XIV  |        Őbelőle lehetne igen jó, szelíd, áldott teremtés, akinek
 7 XIV  |  gyermeteg vonásokkal, nyugodt, szelíd tekintete rokonszenvet sugárzott
 8 XVII |    napvilágra izenettel; s a jó szelíd anyák mindennap meg fogják
 9 XIX  |  neheztelve.~– Miért? – szólt ő szelíd komolysággal. – Hát nem
10 XXI  |         emlékezem, amit adott…”~Szelíd kéznyomás érinté vállát
11 XXIII|      ebbe a házba, ahonnan a te szelíd képed űzte el az örök gyászt,
12 XXVI |    Kiismerem én a vadgalambot a szelíd közül. Dehogy asszony maga,
13 XXX  |       ki engem úgy szeretsz, ki szelíd és Istenben megnyugvó vagy,
14 XXX  |          akinek Isten alkotott, szelíd, szerető mindig áldásra