Fezejet

 1 II   |  megcsókolá, míg énrám került a sor.~Akkor aztán, mikor engem
 2 II   |        még akkor sincs otthon a sor.~Az ajtón keresztül messze
 3 IV   |        Valóban rákerülhet még a sor.~– Hívassa ön elő az illetőket!~
 4 IV   |         épségben, befejezve egy sor gyümölcsszesszel, amely
 5 VII  |  várakozás után rám is került a sor.~Oly fásult voltam, mintha
 6 XI   |         Vártam, míg rám kerül a sor. Tudtam, hogy nem történhetik
 7 XI   | tekintetét. Majd rám is kerül a sor.~– Hogyan? – kérdezé anyám. –
 8 XIII |       egyre rázta a fejét. Nagy sor ezt elhinni.~– Még tán most
 9 XIII |  meghalnék érte, ha rákerülne a sor. Ez az egész állapot, látja.~
10 XXVII|        Most a ladikokra kerül a sor.~A rablók leugráltak a nyeregből.~–
11 XXIX | hallatára Kólya uram. – Ez nagy sor. Aztán ki lophatta el?~–
12 XXX  |          most őrá fog kerülni a sor: – idejönnek kétrét hajtott
13 XXX  |       lelke elbírhatott. Minden sor, minden mondat egy mennyországot
14 XXXII|     fűszál képezi sorait, ahány sor; ahány szál, annyi napról