Fezejet

 1 I    |         messzire eljöttünk, s én mégsem kérdeztem, hogy nem térünk-e
 2 I    |       óra múlt a másik után, s ő mégsem jött elő, utána jöttünk;
 3 VII  |       dolgokkal ijeszték, s azok mégsem hagyják el helyeiket; rosszabb
 4 VIII |   magában, hogy tán ez a mai nap mégsem egészen alkalmatos arra,
 5 XX   |          Lajtán innenről.~Loránd mégsem engedett.~– Hát mikor a
 6 XXI  |    vastag a te fejed, öreg, hogy mégsem értesz! Halljad tehát ultimátumomat.
 7 XXI  |    mielőtt kezembe veszem.~És én mégsem fogom őt soha gyűlölhetni!
 8 XXII | utcaajtóba, megnézni, jön-e már, mégsem jön. Minden kocsizörgés,
 9 XXII |           hanem annak a vágyának mégsem állhatott ellent, hogy szívének
10 XXIV |      fejezve.~– Eszerint Melanie mégsem lett az ő neje? – szólt
11 XXIX |       azalatt ehetetlenné válik, mégsem jut a ti gyomrotokba. Mondhatod
12 XXIX |          izzadság csepegett alá. Mégsem tudtak bejutni? Hogy nem
13 XXX  |        csüggedt lett utána, hogy mégsem az jő.~Milyen soká tud késni!~
14 XXXII|      ereszté fullánkját.~– Tehát mégsem oda… nem oda – rebegé hagymázos