Fezejet

 1 I     |             puskájának egyik sárkánya kettőt kattant.~A szekér csendesen
 2 IV    |               Rózsabimbó”-t?~– Mind a kettőt! – szólt a háziúr – s ráadásul
 3 IV    |               a vendéguraknak, mind a kettőt azok közé sorozzák, amiket
 4 X     |         legény nagyot ütött a hátamra kettőt:~– „Teufelskerl!” – mondá. –
 5 XII   |             tétetett maga elé: mind a kettőt meg is koppantotta, mint
 6 XX    |              s kezemben tartom mind a kettőt olyan acélszorítással, mintha
 7 XX    |               A hajdú odatette mind a kettőt eléje.~– De meg vannak-e
 8 XXII  |         egyikünk sem viselheti mind a kettőt. Ő boldognak lenni indult;
 9 XXV   |          verje meg pokolvarral mind a kettőt!~– Az úgy van, Kandúr; a
10 XXV   |                  Akkor megölöm mind a kettőt!~– De vigyázz magadra! Azok
11 XXVII | visszalövöldözzetek rájuk! – Ha pedig kettőt füttyentek, az azt jelenti,
12 XXVIII|                monda Topándy –, pedig kettőt már lepörköltem közülök.
13 XXVIII|              úgy hínak, hogy „ember”.~Kettőt már leterített. Olyan jól
14 XXIX  |            Hanem hiszen sokan vannak; kettőt le fognak győzni.~A népség