Fezejet

 1 I    |           kísértetek laknak, és mi hiába imádkoztunk: „Ne vígy minket
 2 I    |            E szomorú ház homlokára hiába volt felírva: „Ne vígy minket
 3 VIII |               Ez mégis az ön műve, hiába menti magát – szólt végre,
 4 VIII |      mellyel az apa magát megölte.~Hiába volna itt az egész mennyország
 5 VIII |      megtalálja a fiú, amit az apa hiába keresett: – a menedéket
 6 IX   |       otthon! Az anya és nagyanya.~Hiába! A végzet kikerülhetetlen.
 7 XII  |           azért, hogy ne üljön ott hiába, mint hogy megigya a keserves
 8 XIV  |           volt), arra a kisleányra hiába pislogunk, – mert annak
 9 XV   |            ha erre gondolt. „Pedig hiába! Azért akármilyen okos és
10 XVII | Bálnokházyné, észrevéve, hogy arra hiába várnak. – Nyújtsa karát,
11 XVIII|      valamire, amint egy egész nap hiába törtem a fejemet.~– Mi lehet
12 XXV  |     Ismersz-e már, hóhér?~Kiáltani hiába lett volna. Künn a leglármásabb
13 XXVII|       kiosontani, csak tüzet neki! Hiába ne puskázzatok! – Ti többiek
14 XXXI |         gerjeszte az egész háznál.~Hiába, csak őt szerették legjobban