Fezejet

 1 I    |       Milyen jókedved van ma, édes fiam!~– Holnap kiviszem a gyermekeket
 2 I    |         alig vártam, hogy egyetlen fiam olyan nagy legyen, hogy
 3 I    |             A csatáknak vége lett. Fiam visszatért.~Óh, nem igaz!
 4 I    |        Nézzétek, milyen derék szép fiam van! Vitéz, délceg fiú!
 5 II   | nagyanyámnak.~– Az nem vesztőhely, fiam – felelt ő –, hanem a pozsonyi
 6 II   |            igazgató úr, nem a nagy fiam hegedül, hanem ez a kicsiny;
 7 VII  |       látszottál érteni a kérdést, fiam – szólt a direktor nyers,
 8 VII  |               De gondold meg, édes fiam, minő veszélyt vállalsz
 9 XI   |      indulatosan:~– Hol van Loránd fiam?~Nagyságos urambátyám hátraszegte
10 XI   |            Segítettél neki. Kedves fiam. – Így suttogott folyvást
11 XIII |     Topándy észrevette azt.~– Édes fiam, húszéves gyermekem; te
12 XVIII|        Nekem már egyszer te vagy a fiam, s akit te hozasz ide, az
13 XX   |   tivornyázók közé e sikoltással: „Fiam! fiam!”~Mindenki fölállt
14 XX   |         közé e sikoltással: „Fiam! fiam!”~Mindenki fölállt e tiszteletreméltó