Fezejet

 1 I    |                 én alig vártam, hogy egyetlen fiam olyan nagy legyen,
 2 VI   |            életemben.~Óh, én kedves, egyetlen anyám! Te szent, te mártír,
 3 XI   |              hol van Loránd. Kedves „egyetlen” fiának nevezett; ezen azután
 4 XIII |             vele, mint egy herceg az egyetlen fiával, kiben trónörököst
 5 XIV  |     bevásárolhatod. Az új kisasszony egyetlen egy kulcsot sem fog elvenni
 6 XIV  |        gazdasszony.~Melanie lehajolt egyetlen útibőröndje mellé, s azt
 7 XIV  |             Melanie nem ismerte fel. Egyetlen csilláma a meglepetésnek
 8 XIV  | meglepetésnek nem mutatkozott arcán, egyetlen vizsgáló tekintet nem árulá
 9 XVI  |           egyre van szükség, hogy az egyetlen ember, kinek hollétéről
10 XVII |         Milyen angyal! Az én kedves, egyetlen, imádott Melániám! Akiért
11 XVII |    gyermekének menhelyet adott, hogy egyetlen kincsét megőrizte. Azután
12 XVII |    nehezteljen azon kérésemért, hogy egyetlen Melániámat azon időre magamhoz
13 XXII |            hevert egy darabka papír; egyetlen írószer, ami Loránd szobájában
14 XXXII|       Lehet-e szomorúbb könyv ennél?~Egyetlen tárgy, ami érdekelte, gyümölcsfái