Fezejet

 1 I  |     az egész családunkban a bátyámat. Ez természetesen nem annyit
 2 I  |      Délután azonban, mikor bátyámat készülődni láttam az útra,
 3 I  |   az öreg béres, megismerve bátyámat.~– Mindörökké.~Kevés vártatva
 4 II | sokszor fölkelt helyéből, s bátyámat megcsókolgatá, megölelgeté;
 5 III|    embernek is – tán Loránd bátyámat kivéve – a legelső; adomái,
 6 III|    csak a kisebbel maradok.~Bátyámat irigyeltem, akire nézve
 7 VI |    Ráfogtam magamra, hogy a bátyámat látogatni járok. Abban is
 8 VI |  arra a büszkeségre, hogy a bátyámat meg tudtam nevettetni.~Pepi
 9 VII|    öntudatban, hogy ezúttal bátyámat nekem sikerült megmentenem.~
10 X  |    Óh, ne tréfáljon most; a bátyámat üldözik, neki kell segítségére
11 X  | igaz, és föl akarom keresni bátyámat, akárhová lett a világban.~–
12 X  |     utcán, hogy „ki látta a bátyámat”?~Én igazán nem tudtam,
13 XI |     rögtön elindultam, hogy bátyámat fölkeressem. Akadt két becsületes
14 XX |  görcsösen szorítva keblére bátyámat, míg nagyanyám szótlanul,