Fezejet

 1 II   |      hajába markolva ült az én barátom, Henrik, és magolt, kegyetlenül
 2 II   | mindjárt azt a perecet?~Henrik barátom egy darabig rúgott, harapott;
 3 II   |      kívánja kegyed, hogy ifjú barátom rajzolni is tanuljon, az
 4 II   |       fölöslegesnek, hogy ifjú barátom a művelt európai nyelvek
 5 VIII |     annak lenni. Nemde, Pepi – barátom?~Gyáli Pepi még akkor azt
 6 XIII |       koromban egy igen kedves barátom, rokonom, akivel eleitől
 7 XIII |   névre nincsen semmi szükség. Barátom volt. A történetre nézve
 8 XIV  |  fordult neki:~– Bizony pedig, barátom Bálint (Loránd álneve ez
 9 XIV  |   mértéktelenül felkacagott.~– Barátom, Bálint! Annak a kisasszonynak
10 XV   |    kedélyben volt ma.~– Bálint barátom, maga álmos! Pedig jó lesz,
11 XVIII|        kapkod a levegő után.~– Barátom! – szólt Lorándhoz – ez
12 XXII |     minthogy Gyálit te, kedves barátom, manu propria expediáltad
13 XXIV |       gondoskodtam róla. – Óh, barátom, nincs undorítóbb tárgya
14 XXVI |    mint a férfiak. Egy igaz jó barátom is van otthon: testvérem,