Fezejet

 1 I    |      utcán, minden ember köszönt, amire én akkor nagyon sokat adtam.~
 2 II   |         tudakozódott: ez és amaz, amire neki szüksége lesz, el van-e
 3 II   |           nel felelve a kérdésre; amire az öreg nagyon rázta a fejét,
 4 IV   |        fej arra mind használható, amire más emberé. Simára borotvált
 5 VIII |     szobájában. Valamit keresett, amire nem tudott rátalálni: egy
 6 X    |       nézve. – Arra a becsületre, amire az imént olyan büszkén hivatkoztál?
 7 XI   |        nézésében sok kérdés volt, amire én mind igen jól tudtam
 8 XII  |   sajátságos nyerítést hallatott, amire egy sötét ajtóból kilépett
 9 XIII |    néhányszor kitolt a helyemből, amire a kisdiákok olyan sokat
10 XIII | szívességet tapasztalt részemről, amire én csak azt mondhattam,
11 XVII |         neki a megnyert jószágot, amire hajlandónak ígérkezett.
12 XVIII|     átvette az udvarlói szerepet, amire minden gavallér anélkül
13 XIX  |          rövid sort írta vissza:~„Amire becsületszavunkat adtuk,
14 XXIV |   kitalálni? Nem tudhatod te azt, amire én gondolok.~– Cipra…~–