Fezejet

 1 I     | reszkető sóhajtással lélegzetet vett, és halkan rebegé fülembe:~–
 2 I     |       útra, a kétségbeesés erőt vett rajtam:~– Vígy engemet magaddal!~–
 3 II    |        csalhatatlanság nimbusza vett körül; engem még senki sem
 4 IV    |    korában sátorozó cigányoktól vett meg két márjáson meg egy
 5 IV    | hangokon jelenté, hogy tudomást vett ittlétükről, hanem amint
 6 IV    |       arca valami új kifejezést vett föl; eddig, valljuk meg,
 7 X     |    kérdezé tőlem, s hálókabátot vett magára; tarka virágos kelméjű
 8 XIII  |     szobában, Loránd bátorságot vett magának, hogy előhozza e
 9 XIV   |          a járás parlagi modort vett fel, s a hajdani szép diszkant
10 XVI   |       délután Loránd bátorságot vett magának megfogni Melanie
11 XXVIII|     padláson heverő régi óráról vett le, s ismét visszatért vele
12 XXVIII|        állani, még mindig részt vett égő fájdalmai dacára is
13 XXVIII|   koponyájára adott, számba sem vett, kemény volt az, mint a