Fezejet

 1 VIII|        ijedek meg tőle. Húzzunk sorsot, s aztán haljon meg, akit
 2 VIII|        egy kalapba.~– Ki húzzon sorsot?~– Te vagy a kihívó!~– De
 3 VIII|        én. Nem bánom húzzunk rá sorsot, hogy melyikünk táncoljon
 4 VIII|      oly szíves, hogy számunkra sorsot húz.~– Igen. Lépj ki, öcsém,
 5 XIII|       párbajnak, hogy két ember sorsot húzzon, s amelyiknek a neve
 6 XIII|      meg kellett fogadnia, s mi sorsot húztunk fölöttük.~Áronffy
 7 XV  |        húzzon benne más számára sorsot!~Hanem Cipra egészen tisztában
 8 XIX | mennyire áldottam érte később a sorsot, hogy e helyet betöltve
 9 XIX |    naponkint őrjöngve átkozni a sorsot, az embereket, az egész
10 XX  |   kérdeztem:~– Nem jó volna, ha sorsot húznátok arra nézve, hogy
11 XX  |   titkuk fedezve?~– Csakhogy ha sorsot húztok ezúttal – folytatám
12 XX  |        is velem húzattátok ki a sorsot, s azt mondtátok, hogy vessem
13 XXX |        ki maga akarja alkotni a sorsot, és e kegyetlen úrhölgy