Fezejet

 1 II   |        hozzám Márton –, milyen kész péklegény lenne belőle.
 2 II   |        aztán az öröme, mikor a kész dolgozatot meglátta diáriumába
 3 IV   |      jöttök rám.~Szolgabíró úr kész szónok volt: egyszerre a
 4 V    |    álmainak folytatása-e ez, a kész pecsenye, mely helyébe jön
 5 V    |   utolsó morzsáig. Tán itt már kész lakoma vár rá holnap? Vagy
 6 VI   | féltékeny! Nekünk az kell, ami kész. Nem a te kisleányodnak
 7 XII  |     tud küzdeni, mint egy hős, kész dolgozni, mint egy napszámos;
 8 XVIII|        kegyetlenek egy halálra kész ember tréfái.~Ez enyelgések
 9 XVIII|      elvesztett világért? Hogy kész követni a tengereken túl,
10 XXV  |      spekulál amellett? Mindig kész dőzsölő is akad elég, ki
11 XXIX |     mely a gorombaságra mindig kész nevető.~A nevetés aztán
12 XXX  |         szerető mindig áldásra kész anyám, homlokod körül az
13 XXX  |        s anyja átkai között is kész megtartani szerelmét.~Szív