Fezejet

 1 I   |         vígy minket a kísértetbe!”, íme hozzájuk kell leszállnunk.~
 2 I   |          tagja öngyilkosul hal meg.~Íme ez volt a titok, mely mint
 3 IV  | észrevétellel föl nem zavarja, hogy íme egy hosszúra kinyújtott
 4 IV  |      vígságot éreztem afölött, hogy íme ellenségem elbukott, lábam
 5 IV  |          esküdt is töltött magának.~Íme ekkor lép be Borcsa asszony
 6 VII |       messze el volt már harapózva: íme le a tizenkét éves gyermekig
 7 XII |     gondolat villámlott át lelkén: „Íme itt van az alkalom, melyben
 8 XIII|              hogy megmondanám neki: íme, uram, tizenkét év letelt.
 9 XVII|           vele.~– Tisztelt nagysád, íme, ki után annyit sóhajtott… –
10 XXVI|        anyámnak: megírom neki, hogy íme egy köszörületlen gyémántot
11 XXIX|         csinos lárma kerekedett.~De íme ilyen az örökbe fogadott
12 XXIX|             a nemes állat orrát.~És íme e koccanásra – egy lázsiás
13 XXXI|         mindannyiunkat, aztán most, íme, én adom meg neked az egész