Fezejet

 1 I    |     megyünk! Ez nekünk is kedves hang volt. Odafutottunk apánkhoz,
 2 I    |         az ismerős, csengő, édes hang, ami a naiv kedélyű nőket
 3 I    |     felelt keményen.~E szokatlan hang egészen megriasztott; azt
 4 II   | keresztültört az a minden emberi hang legszomorúbbika, mikor valami
 5 IV   |         rekedt, sikongó asszonyi hang elkezdé vallatni a kívül
 6 XIV  |          a hajdani szép diszkant hang alámélyedt erőteljes baritonná.~
 7 XVII |           rebegé egyszerre három hang.~– Itt van ni! Most meg
 8 XXIV |       sem volt benne otthon. Egy hang sem hallatszott az égés
 9 XXV  |         állta el bele. Borzasztó hang ez az emberi fogcsikorgatás. –
10 XXVII|          ajakkal! Amilyen gyönge hang egy zokogó sóhajtás, amilyen
11 XXIX |      hallatszott valami elsuhanó hang, mintha álmában végigborzadna
12 XXIX |   ebugatás különben olyan altató hang; hanem mikor az éber házőrző
13 XXIX |      káromló ordítás.~Mindez éji hang a Topándy-kastély felől