Fezejet

 1 I     |  Azzal levágta magát arccal a földre, és sírt.~Loránd megfogta
 2 I     |       s leveté magát előtte a földre.~Óh, én el nem tudom mondani,
 3 IV    |      kikacagni.~Azzal leült a földre, gyomrára feszítette a két
 4 V     |     közelebb, fejét lehajtá a földre, úgy lépegetett csendesen
 5 V     | levegőben, s azzal lecsapta a földre, hogy annak egyszerre vége
 6 XIV   |       hajcsomagot elhajítva a földre. – Csak így a többit is.~
 7 XX    |    arcra veté magát előttük a földre, s lábaikat átkarolva, a
 8 XXI   |    tépi azt ezer darabra, s a földre vágva, eltapossa annak foszlányait,
 9 XXIII | pusztán három zsiványt vert a földre. Nem adta volna azt az egy
10 XXVI  |        elszórhatod leveleit a földre, nem kell azt a kalapod
11 XXVII |    nyakába vetni, lerántani a földre, aztán megkötözni! A fekete
12 XXVIII|       szerencsésen lejutott a földre.~A platánfa a kastély szögletén
13 XXVIII|       kétszer is levágta őt a földre, de a rabló, mintha vasból