Fezejet
1 I | édesség áradt azokból alá; de mosolygás az sem volt soha,
2 I | A lefekvés csak könnyű, de az elalvás nehéz, mikor
3 I | és elkezde hevesen sírni, de oly zokogva, hogy könnyei
4 I | kérdezém én ijedten, de ő nem tudott szólni a sírás
5 I | láttam, hallottam mindent; de úgy nem volt rám hatása
6 I | semmivel mutatni, ami fáj.~De olyan nagy is volt ez a
7 I | amit én nem hallhattam, de jól láttam, hogy rám integetett
8 I | vihet puskát és lőszert, de addig ne töltse meg a fegyvert,
9 I | Én jól elfáradtam már, de azért egy szóval sem mondtam,
10 I | most ilyen nagyon!~Miért? De hát miért?~Amint azok elhaladtak,
11 I | saját kertünkbe jutottunk.~De hát, istenem, vétettünk
12 I | idegen nyelven szóltak. De annyiszor leírtam e szókat
13 I | irigység konkolyt hint közéjük; de nálunk még ez az átkozott
14 I | félték, messziről üdvözlék, de közel nem siettek hozzá,
15 I | megházasodott. Jó ember volt, de könnyelmű és szenvedélyes.
16 I | elkártyázta, és tönkrejutott. De még a szegénység nem ejté
17 I | halastó, abba beleölte magát…~De hát érdemes-e valakinek
18 I | halálhíre jött volna inkább!~De bizony örültem, de bizony
19 I | inkább!~De bizony örültem, de bizony sírtam örömömben,
20 I | család szerencsétlenségeit; de minek az eskü? Hogy egy
21 I | az Isten kegyelme nékem!”~De elhoztalak benneteket ide,
22 I | nem adnak nekik helyet. De azt is tudjátok, hogy e
23 II | amit ki nem bírtam mondani, de hogy e legelső válás legjobban
24 II | melyik gyermek nem az?), de soha a fölébredés olyan
25 II | meg fog érte emlegetni. – De hátha az ellenkező talál
26 II | anyailag összecsókoltak; de minden figyelmem azon a
27 II | akartam elérteni a szavát.~De meg nem is voltam éhes.~
28 II | mindenfélét az asztalra, de énnekem nem kellett semmi.
29 II | értettem, hogy mit beszélt; de erősen gyanítom, hogy azért
30 II | én nem akartam elfogadni. De annak is csak az lett a
31 II | papát is Henriknek hívták, de ő maga is kiejté e nevet;
32 II | felindulásban megütlegelnek, de hidegvérrel arra ítélni,
33 II | csak a markába kuncogott, de gonosz hamis szemeivel akkor
34 II | amit én még nem értek, de gyanítom, hogy mi. És bátyám
35 II | elvezet.~Rászántam magamat.~De alig haladtunk végig a folyosón,
36 II | sütőkemence visszfénye, de annak is vége lett, amint
37 II | volt, mint Fromm papának, de fekete; s nem levén oly
38 II | ötször-hatszor hozzákezdett, de nem bírta glédába hozni
39 II | magasabb volt, mint én; de én azt nem néztem, hanem
40 II | csizmáért? Hadd halljam! De a mindennapi kenyérért,
41 II | legény odavágott:~– Igenis: „De szabadíts meg minket a gonosztól!”~
42 II | kérdik, hogyan akar meghalni; de még nagyobb baj az, hogy
43 II | sem szerettem a kezemen, de legalább le tudtam róla
44 II | jóváhagyását:~– Bonus, bonus!~De hát a könyvnélkül való?~
45 II | könyvet vette volna a kezébe, de a másik kezével meg nyúlt
46 II | tevékenységre serkentse, de már akkor Henrik nem volt
47 II | amit én ugyan nem értettem, de arc- és kézmozdulataiból
48 II | magamban a hegedüléshez, de nem tudja, hogy szabad-e.
49 II | családunkkal. Loránd húzott ki, de ő sem dicsekedett vele soha.~
50 III | hajam is fel volna sütve!~De azért mégis meg voltam felőle
51 III | ruhában lát maga előtt. – De így jár, aki muntliszt közé
52 III | úriasan lakunk és élünk; de milyen vert szegénynek éreztem
53 III | tiszta fehér függönyeivel; de hová esett az hátra reputációmban,
54 III | rézmetszetek üveg alatt; de itt pompás olajfestmények
55 III | alak nem látszott járni, de lengett, hajlott, simult,
56 III | volt még több nyolcévesnél, de növésére nézve pár évvel
57 III | négy-öt nyelven beszélni, de hallgatva is annyit, ami
58 III | helyettem megfeleljen neki.~De nemcsak én voltam az, ki
59 III | igaz, mind komoly valóság; de már engemet mégis nagyon
60 III | szép ideál angyalom valaha… de ne tovább, ne ilyen sokat
61 III | nyolcesztendős volt még, de már oly szépen tudott zongorázni,
62 III | jöjjön át hozzájuk éjszakára; de ő azt felelte, hogy oda
63 III | amivel rendelkezhettem, de mégis nem adtam volna két
64 III | ugrik, amikor meglátja.~No de szerencsére holnap már elviszik
65 III | vigyázzak bátyámra, az ifjúra!~De amit az első mondáskor meg
66 III | hosszú volt egy napi út.~De én azért korán reggel, mikor
67 IV | fiatal, harmincéves férfi, de szőke arca miatt még ifjabbnak
68 IV | amikor vádoltatva volt; de ön az idézésre meg sem jelent,
69 IV | hogy keresztyénné legyen. De valami valláshoz csak kell
70 IV | páterhez, mint a rabbihoz. De legalább a régi neveiket
71 IV | egész a szeptemvirátusig; de miután meg nem jelent, mármost
72 IV | szólt nevetve Topándy. – De ugyebár, mégiscsak jó vicc
73 IV | Voltak rajta épületek is, de hogy valamelyik templom
74 IV | szenvedések nyertek vigasztalást; de ön a birtokába jutott falakat
75 IV | negyven krajcárt.~– Nagy pénz, de csak kikerül valahonnan.~
76 IV | barna volt és halavány, de annál pirosabbak gömbölyű
77 IV | idők viszontagságai ellen? De ne traktáld te szolgabíró
78 IV | kínálta, sőt nemcsak enni, de inni is kellett, mert poharába
79 IV | kivel messze kézből beszél; de a cimbalmos „pertu” van
80 IV | szatirikus tartalma van; de aminek szarkazmusa annyira
81 IV | papokat gúnyolta benne valaki, de úgy, hogy azt senki se értse,
82 IV | virtuozitással lehessen játszani.~– De ugyan mondja meg, nagysád,
83 IV | eltagadja, hogy hazája volt, de mégis visszaemlékszik rá,
84 IV | hallottam, hogy csengetnek, de nem jöhettem mindjárt, mert
85 IV | Elvégezte-e már az imádságát?~– De bizony megint újrakezdte.
86 IV | ihlett, tiszteletre méltó; – de visszataszító látvány a
87 IV | mind ott függnek a falakon, de mind félrefordították arcaikat,
88 IV | fogadásokat tett magában, hogy de már akármi fog következni,
89 IV | kergetik is ki a házból, de ő ehhez hozzáharapni nem
90 IV | veríték folyott végig.~– De már ebből csak tetszeni
91 IV | merre lesz tágabb a világ –, de nekem semmiféle nemzetségem
92 IV | húzódozva a fenyegető rémtől –, de én annyira nem jól érezem
93 V | vadászva elmennek odáig, de mindannyiszor megjárták,
94 V | embertől született fenevad; de akit kár volna háborgatni,
95 V | elérte a paripa nyakát, de zúzott lába nem fogott már,
96 VI | hőstettemmel nemcsak magam, de Melanie húgom is meg volt
97 VI | leette nyelvemről a bőrt, de azért ki nem adtam a fogam
98 VI | előtt.~Nemcsak a gyomrom, de az egész lelkem föl volt
99 VI | csengettyű el ne árulja jöttömet, de Fromm papa az ajtóban várt.~
100 VI | elhiszik, hogy az enyim. De legyek már egyszer olyan
101 VI | széttépett azóta az idő: de ez a levél még most is megvan
102 VI | Köszönöm, amit helyettem írtál, de nem fogadom el, majd megírom
103 VI | Jó volna, Dezső pajtás, de látod, a gyertyánk leégett;
104 VI | még csak nem is fájt.~– De hát azután, ha megtanultad
105 VII | mikor már Henrik aludt: de ha ébren lett volna is,
106 VII | raktunk betűt betű után; de a veszély neheze azokat
107 VII | hogy megsiratna. No, no, de ne sírj; ne félj semmit!
108 VII | eregették őket ismét vissza; de már akkor mindegyiket a
109 VII | fogok felelni; kettévághat, de akkor se találja meg bennem,
110 VII | ilyen embert, ha találnak; – de akkor – nem nézhettem volna
111 VII | Nem! Nem fogok hazudni. De nem is árulkodom.~– Felelsz-e? –
112 VII | azt az embert?~– Ismerem; de nem árulom el.~Azt hittem,
113 VII | Tévedés volt, az igaz, de nem bűn, amit elkövettetek,
114 VII | baj ne érjen benneteket, de arra nézve szükséges, hogy
115 VII | voltak e szavak mondva; de nálam egyszerre világosság
116 VII | Még most sem értem, miért, de úgy kell hinnem. Azért nem
117 VII | annak, aki azt ismerte.~– De gondold meg, édes fiam,
118 VIII | Miattam eloszolhatik.~– De talán önt is fogja annyiban
119 VIII | ezek becses adatok voltak, de kikötöttem amellett, hogy
120 VIII | semmit.~– Ez mind igaz; de nekem mégis úgy tetszik,
121 VIII | vagy szökve menekülni.~– De hiszen mi nem így egyeztünk
122 VIII | illa berek, nádak, erek’!” De hát hiszi-e azt valaki,
123 VIII | játssza itt az ártatlant, de bizonyosan tudom, hogy ön
124 VIII | irgalmat mutatott volna hozzám. De veszélyes játékot űz ön,
125 VIII | volt benne egy kis részem; de hisz azt kegyed nagyon jól
126 VIII | nevezetes emberekké tegyünk.~– De gondolja meg ön, hogy Loránd
127 VIII | Igen lekötelez vele. De kérem, az esti tíz óra itthon
128 VIII | Melanie kisasszonnyal az este; de a nagyságos asszony készülődik,
129 VIII | egy skatulya fenekéhez, de ha olyan ellenségre találsz,
130 VIII | sorsot?~– Te vagy a kihívó!~– De te ajánlottad a vívásmódot.~–
131 VIII | Magáról nem aggódott már; de öccsét el akarta távolítani.~
132 VIII | nyolcadik fülke még üres, de már le van foglalva.~A később
133 VIII | hátra ezt végiggondolni.~De tíz év hosszú idő. Jöhet
134 IX | ágy is vetve van már; – de azt ne tudja meg tíz évig
135 IX | kezében van; tehát bizonyos.~– De hát mi nagy dolog történhetik
136 IX | éjjel.~– Azt megtehetik.~– De nem tehetik! Az égre! Azt
137 X | Mire kérjem tulajdonképpen?~De hogy is lehet az, hogy ilyen
138 X | hálókabátja selyemzsinórjait. – De bizony még többet is tudok; –
139 X | becsípték. No, mi baja? De támolyog!~– Óh, Márton –
140 X | meg a Herr „Komiszer”-nek: de a Mártonnak, az öreg Mártonnak!
141 X | Loránd nemcsak elszökött, de elrabolta nagybátyám nejét.~
142 X | eléggé megbotránykoztam.~– De még azonfelyül azt is mondta,
143 X | Zuckermandelen. Átkozott messze van; de mire odaérünk, annál bizonyosabban
144 X | keresztülmehet a vámon.~– De hát honnan számíthatja ezt
145 X | lehet az orrukra kötni.~– No de utoljára is! Hát maga vármegye
146 X | már így.~Nem tudom, miért, de ez a felfedezés valamit
147 X | mondá ismét leszállva –, de nyakában van a köpönyeg,
148 X | úrfinak a bőrében éppen nem, de a fiákerében még inkább
149 X | elébb beszélnie kell.~– De az még nem jöhet, mert az
150 X | Az, aki el nem árul.~– De hát mit akarsz? Miért jöttél
151 X | hatva. Magához szorított.~– De hát mit segíthetsz te most
152 X | meggyűlöltessem őt vele, de nem akartam összetörni a
153 X | ábrándom zongorázó szépemrül; de azt az ideált, aki zongorázni
154 X | maga után tudott vonni, de azt tudom, hogy nálam is
155 X | előtted lövöm magamat főbe, de attól a nőtől el nem szakíthatsz.~–
156 X | vissza; eltemetem magamat, de egy feltétel alatt, amit
157 X | nagy-nagy gyászt hoznál vele.~– De ha változnak a körülmények?~–
158 X | neked meg nem mondhatom.~– De ha ők kívánni fogják; ha
159 X | Pozsonyból, öreg.~– No, de melyik úton? Én azt hiszem,
160 X | Ohó! – monda Márton – de bizony elkísérjük a város
161 X | Tudja. Mondanék én valamit. De nem mondok semmit. Hanem
162 X | valami jutott eszébe.~– De hát te meddig akarsz engemet
163 X | másnak.~Mese volt ez előttem. De olyan rémes mese, hogy a
164 X | borzongatott tőle végig.~– De hát hová mehetnének?~– Hová?
165 X | a poros úton – galoppot.~De hát lehetséges-e ez? Azzal
166 XI | iparkodott azon kitűnni, de az olyan volt, mintha óra
167 XI | tenni?~– Engem nem egy, de több ifjúkori botlás jogosít
168 XI | A szerencsétlenség nagy, de gyalázat nincs vele összekötve.~–
169 XI | És tolvaj?~– Keserű szó, de nem tudok neki más nevet
170 XI | megvetéssel hallgatnék róla; de ez összeg kisleánykám takarékpénztára
171 XI | térítve – szólt nagyanyám –, de kérem, ne szóljon ez asszony
172 XI | ehhez lett volna is kedve; de próbálta volna most meg!
173 XI | felelnem, hogy „nem tudom”. De mit értem volna el vele?
174 XI | szeretni és oltalmazni fogja.~– De hát mikor fogod már megmondani,
175 XI | megmondom, édesanyám.~– De mikor? Mikor? Miért nem
176 XI | mondhatni, mint eddig mondtam.~– De hát eszeden vagy-e? – förmedt
177 XI | nem? Azt magam sem tudom. De tinektek sem. Loránd becsületszavamat
178 XI | Dezsőnek”! Az vagyok.~– De hát miért vagy az?~– Mert
179 XI | a levegőben eloszlani.~– De hát mi oka lehetett rá,
180 XI | bírja csikarni tőlem.~– De igenis, hogy született –
181 XI | mégis megtudtak mindent.~– De hát „senki” vagy-e te?~Fánny
182 XI | dolgot kívántál tőlem, Fánny; de nem lehetetlent. Hanem hát
183 XI | ezzel lerázom a nyakamról.~De nem azt tette. Csendesen
184 XII | felőle, hogy ha cigány is, de valamivel több, mint muzsikus.~
185 XII | Így még olcsóbb.~– Ejha! De kevély vagy a piros csizmáidra –
186 XII | járok, garaboncás vagyok.~De már ekkor a hintó lakosai
187 XII | benyíló is a csárdában, de ez annyira tele volt a csapláros
188 XII | fogpiszkálót faragni.~– Pénz! Pénz! De mennyi pénz? – riadt rá
189 XII | az mind a tied lehet.~– De majd nemcsak a hintót kutatom
190 XII | hogy le ne jönne onnan.~– De nem megy le, mert nem adom.~
191 XII | neked passzust a pokolba! De kerülj még egyszer a kezembe:
192 XII | Micsoda? A szolgabíró ellen?~– De bizony még annál is felsőbbek
193 XIII | gazdatisztnek ajánlkozni, de amint azt kérdeztem tőlük,
194 XIII | észrevételt akart tenni; de maga sem tudta, mit.~Topándy
195 XIII | akarta húzni az ujjamról; de én nem engedtem. Aztán megfogta
196 XIII | azért nagy kár lett volna.~– De hát hogy szabadultatok meg? –
197 XIII | zsiványtól elvett. Adja ide; de ne bolondozzanak itt vele,
198 XIII | már látta volna valahol. De sehogy sem jutott eszébe,
199 XIII | tennék, felpofoznám őket. De maga ne nevessen, a hátam
200 XIII | ismertettem meg az ábécét.~– De hát az Istent?~Topándy elvette
201 XIII | gondviselése: legyen úgy, elhiszem; de ennek az élősdi fajnak nincs;
202 XIII | amit válogatva oszt a sors; de azért egyet meg nem ingatott
203 XIII | mindig lehet kölcsönt kapni; de mikor kamatfizetésről van
204 XIII | inkább itthon maradok.”~– De hát mi ez a Sárvölgyi?~–
205 XIII | Berlinbe vagy Ninivébe; de éppen oda kellett neki jönni,
206 XIII | Nemcsak mint rokonomat, de mint ideálját az akkori
207 XIII | üldözésétől tart miatta, de saját maga nem üldözi érte
208 XIII | még most is megvan nálam, de tudom könyv nélkül minden
209 XIII | mindjárt, vagy sohasem, de végre is segédei szavát
210 XIII | ellen engedje át. Meghal, de meg nem szégyenül. Bolond
211 XIII | szégyenül. Bolond érte, de következetes.”~…Loránd minden
212 XIII | hazájának, az Istennek! – De én nem mehetek. Itt kell
213 XIII | vagyok, árnyék elől irtózom; de ez engem kínoz, gyötör,
214 XIII | párbaja volt Áronffynak, de sohasem tudtam meg, hogy
215 XIII | megbocsátanál neki akkor. De tedd azt most! Ez ember
216 XIII | került ismét családjához; de most is azt a férget hordja
217 XIII | asszonyság ezt nagyon köszönte, de kért, hogy Áronffynak ne
218 XIII | akkor a hipokritát megkapom; de ő akkor éppen elutazott:
219 XIII | Mondd el, mit tanultál!~De a bölcs ifjú nem mondta
220 XIV | hogy volna ördög a világon; de arra a rövid időre, míg
221 XIV | mind sorra próbálgatta, de azoknak mind alapos kifogásaik
222 XIV | hogy megláthassa valaki; de ha fölébresztik azt a másikat,
223 XIV | Olyan gyámoltalan vagyok! De te annál ügyesebb vagy,
224 XIV | mikor valamit elkontárkodom; de mikor leány leányt szid,
225 XIV | értelmében annyi keserű volt, de a tönkrejutott nagy úr árvája
226 XIV | odadtam neki azokat.~– De így be fog füleiden a fúrás
227 XIV | van; nem régi mesterség, de igen könnyű. Jer, mindjárt
228 XIV | csak szemjátékkal felelt. De Cipra meg lehetett elégedve
229 XIV | ki róhatná azt meg?~Ah, de az asszonyi szemnek megvan
230 XIV | szólt nevetve Loránd.~– De igen. Nekem Melanie mondta: –
231 XIV | orcáját, odább ment.~Nevetett, de a mérges nyíl szúrásával
232 XV | igazi; ezt érzem, ezt tudom; de nem tudom bebizonyítani!
233 XV | hasonlíthatnánk össze; – de hát az nem lehet.”~Ciprának
234 XV | mint őt, megölje.~Megölje, de nem úgy, ahogy a regék királyasszonya
235 XV | szép vagy, szép királyné; de Hófehérke még szebb!” Cipra
236 XV | Cipra meg akarta őt ölni, de úgy, hogy ne haljon meg,
237 XV | mert szégyenkedik előtte; de én vágyom eléje! Engem tanítson
238 XV | hirtelen keze van, azt tudta; de hogy ezt a gyors kezecskéjét
239 XVI | Loránd értette ezt jól; de éppen ez a tárgy volt az,
240 XVI | hegyei közé fogta.~– Igaz. De ez nem élő titok rám nézve
241 XVI | Valaki bántani akarja nagyon. De valaki védelmezni fogja.~
242 XVI | szomorúan szedte fel kártyáit. De nem fogadta el Loránd kezét,
243 XVI | magátul, mint a zerge.~– De hát mit csináljak, mikor
244 XVI | vagy alatta, vagy fölötte, de mindig: ha nem hiszed, nézzed
245 XVII | félbolondnak a házánál. De ugyan kérem, nyújtsa a karját,
246 XVII | hideg, prózai tárgyakról; de mikor látnak, akkor sírjunk,
247 XVII | talán hármat is.~– No de hiszen, ami nincs, az lehet,
248 XVII | Most meg elárultam önt! De hát végre is mire való lehet
249 XVII | Csak kívül mutatja azt, de szívét ismeri mindenki.~–
250 XVII | Végy tőle rövid búcsút! De hová lett?~Loránd nem mozdult,
251 XVIII | fognak az elbukott fölött, de legalább szemébe nem fognak
252 XVIII | akihez köti valami gondolat; de hisz azok is nemsokára utána
253 XVIII | hisz hírlapokat olvasunk; de én szeretek itt maradni,
254 XVIII | elégedve ezzel a világgal.~– De neked anyád és testvéred
255 XVIII | eljött; ismét május volt, de nem oly rideg, mint tíz
256 XVIII | Apámhoz, nagyapámhoz.~– De csak nem marad oda örökké?~
257 XVIII | emberül.~– Szervusz, Pépó! De hogy az ördögbe is ne ismertem
258 XVIII | hátára másszon miattuk. No de szót se többet erről!~–
259 XVIII | együtt filkózunk.~Hahaha!~– De mutass be az öregnél! Hallom,
260 XVIII | háztájat amazzal felcserélje; de most már tudom: itt nagy
261 XVIII | apostolok minden csodáit; de mit tehetek róla, ha kegyed
262 XVIII | lelkemnek jól fogna esni; de arról megtudnák, hogy gyűlöltelek,
263 XVIII | egyéb mágnesek e helyre, de oda okvetlenül el kell mennem.
264 XVIII | van őkegyelmességétől.~– De bizonyosan még többre is
265 XVIII | mire mondja azt; hallotta, de nem eszmélt rá.~Csak az
266 XVIII | megtudni, hogy mi van benne.~De hát mi is lehet benne?~Loránd
267 XVIII | öklével ránehezkedett. „De hát okvetlen meg kell-e
268 XVIII | parányoknak örök törvénye van; de mi a közbeeső férgek története:
269 XIX | kiknek ajka nem panaszol; de panaszkodnak némán a tört
270 XIX | az eltemetett vágyakról.~De Fánny arca piros volt és
271 XIX | beszéltünk mi arról soha; de azért tudtuk mindannyian.
272 XIX | volna e szóért megcsókolni; de sokkal szentebb volt előttem
273 XIX | amennyire magatok hívtatok; de ha fogadást tettél rá, tartsd
274 XX | hangulatot fog adni.~No de hát legyen mulatság! Én
275 XX | igazíttattak rajta, hogy de biz ilyen, meg olyan: ez
276 XX | is akart hozzá tartani, de Loránd azt mondta, hogy
277 XX | legvilágosabb igazságomból.~– De hát, kedves Loránd, bánt
278 XX | ha eddig nem haragudtunk. De azt látod, hogy micsoda
279 XX | Én ha győzöm is a bort, de a fejem nehéz lesz utána.
280 XX | kezdett valami beszédhez, de a múltakért gyászoló keserv
281 XX | közbeszólt:~– Nekem nincs, de neked se legyen!~– Nekem
282 XX | te elébb!~– Én megteszem, de te nem fogod utánam tenni.~–
283 XX | Ha te meg, én is meg. De én meg azt hiszem, hogy
284 XX | összehajtogatott papírt; de az nem volt bankjegy.~Loránd
285 XX | odatette mind a kettőt eléje.~– De meg vannak-e igazán töltve? –
286 XX | kár lett volna nem őérte, de énvégettem; – ha az ég egy
287 XXI | Az merész vállalat lesz. De megmondod, hogy hova szököl?~–
288 XXI | várnám, hogy megtaníts rá; de mi köze a te ó-testamentomodnak
289 XXI | Dezső alig vehette szavát, de arcán olvashatott mindent,
290 XXI | a hideg való eltemetett; de Áronffy Lorándot nem ismerem.
291 XXI | József Potifárné ellenében; de a szerelem nem kezdődik-e
292 XXI | bajom, meg fogom vallani. De „az” a halovány arc nem
293 XXI | én ilyen bolond vagyok. De ha nincs más, amiben higgyek.~–
294 XXII | viszonzá Dezső közönnyel –, de nem bánom, látogassuk meg
295 XXII | mivel, azt ő maga sem tudta; de annyit a férfiak beszédéből
296 XXII | melegítni: úgy nagyon jó lesz. De hol az ördögbe is jár az
297 XXII | itteni kisasszonynak mátkája; de a cigányleánynak is átkozott
298 XXII | hozzá? Szégyen a futás, de hasznos; hanem hát így is
299 XXII | is lehet.~– Megbocsát ön. De itt egy igen súlyos vád
300 XXII | volt: lábai alig bírták, de azért nem rogyott össze.
301 XXII | édes hanggal fizetve –, de otthon is várnak reánk.~
302 XXIII | kérdezte, hogyan végeztek, de könnyűnek vélte kitalálni.
303 XXIII | szívet neki ajándékozza. De nem szólt neki ezúttal semmit.
304 XXIII | fészket, saját házat épít; – de még akkor is valami édes
305 XXIII | is ott várt az ajtóban, de már vendégei elé szaladni
306 XXIII | örömest mosolygott volna, de az az átkozott kifent bajusz
307 XXIII | visszaadom a botot köszönettel.~De nem az ezüstfogantyú volt
308 XXIII | úgy az ágyba vágtál? Ej de haragudtam rád akkor!~–
309 XXIII | mond a nagymama. – Ej de elpirultál akkor!~– Emlékezel-e
310 XXIII | németül szóltál hozzám? Ej de nevettem rajtad akkor!~–
311 XXIII | ragyogó szemébe tekintve.~– Ej de féltél tőlem akkor!~– Hát
312 XXIII | Csak te volnál már más! De nézze, kedves fiamuram!
313 XXIII | nemcsak a földszint lakók, de a pinceboltban dolgozó péklegények
314 XXIII | eltörte a hegedű nyakát, de mindamellett e puritán elve
315 XXIII | gondolatait! Körül mély csend van; de odabenn, a bezárt, berozsdásodott,
316 XXIV | célomhoz juttat.~– Ugyan?~– De ugyan ám! Legalábbis két
317 XXIV | Persze becsuknak érte, de már az mindegy.~– Mit tett,
318 XXIV | neki legyen jó, nekem jó. De ezen fordul meg az én fátumom
319 XXIV | mennyire szemtanú volt. – No de a lovak sallangjának leírását
320 XXIV | helyzetben, ami az öné?~– De kicsoda ön, és hogy mer
321 XXIV | jótállás el nem fogadtatván.~– De, uram!~– Semmi ellenvetésnek
322 XXIV | verzióját adni a katasztrófának. De milyen prózai kimenetel!
323 XXIV | gondolatokkal eltelve.~– De igyad ki e poharat, ha mondom;
324 XXIV | Gyáli megcsalt bennünket, de az csak cserébe esett; mert
325 XXIV | akik segítettek káromkodni. De hát mit ér a káromkodás?
326 XXIV | lesz majd annak a jutalma, de ha mindazt, ami jó van az
327 XXIV | kíméltek bennünket eddig. De az is meglehet, hogy valami
328 XXIV | Széttép, ha védetlenül kaphat, de egy égő csóvával csapatostól
329 XXIV | eddig is tehettük volna, de nehéz a hozzáférhetés a
330 XXIV | sokszor akartam odamenni, de ön nem eresztett.~– Ok nélküli
331 XXV | kezet, nem utazom sehová; de azok már egyszer nem engedik
332 XXV | ád egy pohár bort érte.~De a cigány nem engedte magától
333 XXV | pokolba, ne hálálkodj tovább!~De a cimbalmos csak nyomta
334 XXV | csendesen viselni magát.~– De hát mi bajod velem? Mit
335 XXV | Puska volt mind a kettőnél; de én egy lövést sem hallottam,
336 XXV | legelőször találkoztunk. De most inni akarok a véréből.
337 XXV | megölöm mind a kettőt!~– De vigyázz magadra! Azok fogas
338 XXV | Nekem tetszik ez a név.~– De te nem aljas célból raboltál,
339 XXV | vakmerő tudott lenni a rabló, de nem bátor.~– Tartsd hát
340 XXV | aláíratta, lepecsételteté, de nem küldte el a káptalanba,
341 XXVI | ingujjam, két szél kötényem?~– De nem bizony. Szolgáló cseléd
342 XXVI | is meg a bánata is.~– No de mármost takarodjál! – kiálta
343 XXVI | nem ilyen szép, mint maga; de éppen ilyen magas. Annak
344 XXVI | között kezdett válogatni.~– De nem veheti el, mert nincs
345 XXVI | vonnál, boldoggá tennél; – de te jössz, szemembe mosolyogsz,
346 XXVI | amikor ő meghallhatja; de valahányszor meglátom, megnémulok,
347 XXVI | egyszer, hogy ,mit’ szeret?”~De még csak annyit sem tett
348 XXVI | hogy nőül vedd Ciprát.~– De elveszem, – mert szeretem…~
349 XXVI | még füstöt, még hamut sem. De ezt a leányt, kinek minden
350 XXVI | hálából, nem szánalomból, de elveszem, mert szívemet
351 XXVI | házasságot?~– Arról én felelek.~– De mégis, lehetséges, hogy
352 XXVI | szerettem.~– Ez nehéz mondás.~– De ha azt mondaná, hogy hagyjam
353 XXVI | Lásd, ez jól van mondva.~– De efelől nincs semmi aggodalmam.
354 XXVII | házban.~„Jó éjt! Jó éjt! De hát ki adja azt a jó éjt?”~
355 XXVII | elhanyagolt leány csak érzi, de nem tudja kimondani ezt.~
356 XXVII | mikor parancsolnak neki, de a vezér ne igyék, hogy lásson
357 XXVII | Maga sem tudta, miért, de egész teste reszketett és
358 XXVII | és a fal felé fordult. De az álom csak nem jött vissza;
359 XXVII | álom csak nem jött vissza; de a reszketés csak nem múlt
360 XXVII | reszketés csak nem múlt el; de a dalimadár csak nem hallgatott
361 XXVIII| iparkodva betapasztani. De Ciprát szilajjá tette a
362 XXVIII| harmadik bátor szív egy leányé; de az már sebzve fekszik.~Erre
363 XXVIII| támadt. Nehéz merénylet, de ha már ki van gondolva,
364 XXVIII| éppen a szívét, veszve van. De bizonyos róla, hogy el fogja
365 XXVIII| támadt újra Lorándra a rabló.~De most már nem azon törekedett,
366 XXVIII| is levágta őt a földre, de a rabló, mintha vasból volnának
367 XXIX | pattogott a vén gazdasszony. – De nagy az atyafiság, haj!~–
368 XXIX | Akad még egy valahol.~– De isz azt az egyet nem adom! –
369 XXIX | fel tejen, kenyérmorzsán, de isz abból nem esztek! De
370 XXIX | de isz abból nem esztek! De isz azt oda nem adom!~–
371 XXIX | nem sejtve veszedelmét.~– De isz én ugyan meg nem fogom! –
372 XXIX | Poca, poca, neh, neh!”~De Borcsa asszony sem vala
373 XXIX | csinos lárma kerekedett.~De íme ilyen az örökbe fogadott
374 XXIX | szaladt be a szobájába botért; de mire kijött a bottal, már
375 XXIX | ugyan egy szó sem volt igaz, de Borcsa asszony így okoskodott:~„
376 XXIX | se neked nem csipkés.~– De könnyen beszélsz! Hadd lássam
377 XXIX | is rántá azt a kosárból.~De nagyon megjárta vele, mert
378 XXIX | hosszú ideig hallgatózott, de nem a csalogánydalra; mi
379 XXIX | nem látszik a lobbanás.~De milyen hosszan tart ez!~
380 XXIX | a kastély kertje felől, de egyre közelít, s az üvöltő
381 XXIX | hangja! Ez Kandúr alakja! De ily fehéren!~Mezítelen lelke
382 XXX | kérdezősködött többet felőle; de minden ajtónyílásra, minden
383 XXX | hallhatá, mit beszélnek; de egy tekintet, amit a két
384 XXX | értek. Én csak érezni tudok, de arról beszélni nem.~Ne legyen
385 XXX | bűnbocsánatban, mint a túlvilágban.~De ha nem az volnál is, akinek
386 XXXI | sápadtabb volt, mint máskor; de azért most is jókedvű gúny
387 XXXI | ha bolondokat mondok! – De a halál igazán furcsa verseket
388 XXXII | szétbomlik; nem közöny, de undor már az, amivel a napok
|