Fezejet

 1 I   |      pedig úgy ült ott az asztal végén, mint aki nem is hallotta
 2 I   | gondolattal, hogy mi van a világ végén túl. Az űr! Hát azt az űrt
 3 I   |    hosszú jegenyefasorok a város végén, miket úgy hajtogat a szél,
 4 I   |       azokkal, kik a múlt század végén egy főpap vezetése alatt
 5 III |          s azt neki minden hónap végén elküldöm. Lorándról is felírok
 6 IV  |   esküdttel, a hosszú asztal két végén, mert Borcsa asszonynak
 7 VIII|        aki minden három esztendő végén sorba csókolja a tekintetes
 8 IX  |       korán kinyílt; már február végén zöld volt a mező, ligetek
 9 X   |            Itt volnánk. Az udvar végén van egy kis szoba. Gyertya
10 XX  |   klarinétosnak. Az asztal túlsó végén egy kolerikus természetű
11 XXIV|      kanyarodik be az utca túlsó végén egy úticséza négy forspontos
12 XXIX|    Alkonytájon Kólya uram a falu végén állván lesben, megsejté