Fezejet

 1 I    |        megcsókolnom!~A vén cseléd vállat vont, s cinikus egykedvűséggel
 2 VII  |         visszatérni nem mer.~Most vállat vontam rá, ha eszembe jutott.~
 3 X    |           az egészet fölemelni, a vállat nekifeszíteni, s végre a
 4 X    |          tiéd.~Loránd egykedvűleg vállat vont.~– Hát legyen egészen
 5 X    |        fogod hagyni e nőt.~Loránd vállat vont.~– Azt hiszed, hogy
 6 XIII |      felmutatott az égre.~Topándy vállat vont rá.~– Eredj, bohó,
 7 XIII |         meg engemet is rá.~Loránd vállat vont. Azután elkezdett a
 8 XIII | tisztasága kezébe adott; s azután vállat von, kezét dörzsöli, szemeit
 9 XIV  |        védelmezni.~Cipra durcásan vállat vont.~– Tegye, amit neki
10 XIV  |     megcsókolták egymást.~Topándy vállat vont, nevetett, s hagyta
11 XVIII|        könnyelmű kedéllyel szólt, vállat vonva:~– Akkor… Nem Melanie
12 XXIX |           hát mi kell? – kérdé az vállat vonítva.~– Mi van a kosaradban?~–