Fezejet

 1 IV  |    Topándy nevetett.~– Szolgabíró uramöcsém, ugyan, hiszi ön azt, ami
 2 IV  |    koporsók, tele borral. Jöjjön, uramöcsém, kóstoljuk végig, bizony
 3 IV  |        bűnhődött. – Hát azt hiszi uramöcsém, hogy ez nekem alkalmatlanság
 4 IV  |       Látott már magyar zongorát, uramöcsém?~– Nem emlékezem rá.~– No,
 5 IV  | cigányleány volt?~– A biz a volt, uramöcsém!~– Hát mért nem mondta ezt
 6 IV  |           Hát nem kérdezte tőlem, uramöcsém.~– Ezért feküdt hanyatt
 7 IV  |          urambátyám?~– Ezért hát, uramöcsém.~Szolgabíró úr nagyot fohászkodott.~–
 8 VIII|      vállára, s azt mondom neki: „Uramöcsém, önt az éjjel az ágyában
 9 XXII|        könnyelmű asszony, akinek „uramöcsém” minden titkát kifecsegte,
10 XXXI|       Fölkereste a szolgabírót.~– Uramöcsém, mikor akarnak engemet becsukni?~–
11 XXXI|   egyúttal engemet is a tömlöcbe, uramöcsém?~– Igen szívesen, urambátyám.~–
12 XXXI|           volt a szolgabíró is.~– Uramöcsém – szólt a tisztviselőhöz –,