Fezejet

 1 II   |         hogy egy szónak sem volt ura. Fél szemével mindig Fromm
 2 X    |   utoljára is! Hát maga vármegye ura akar lenni, bíró vagy afféle.
 3 X    |         Én nem voltam egy szónak ura, úgy elfogult a szívem örömemben,
 4 XIII |         Azután, mintha nagyságos ura helybenhagyását elértette
 5 XIV  |      voltál: életnek és halálnak ura a háznál. Mikor akarod,
 6 XV   | érzékenyen szorítá ajkaihoz az ő ura kezét, csókjaival nedvesítve
 7 XX   |         Ki mit kimondott, legyen ura a szavának!~Aztán rövideden
 8 XXVI |       lyányé, kinek minden tagja ura szolgálatában fárad: – őneki
 9 XXVII| térdepelt a minden vigasztalások ura előtt, az a férfi, kit szívében
10 XXVII|    reszketett.~Nem volt lelkének ura többé.~Kilépett ágyából,
11 XXIX |      egyenesen behajtott hajdani ura udvarába.~A vén Kólya már
12 XXX  |          riasztott vissza! A ház ura ott függött a csillár helyén