Fezejet

 1 I     |    Minek öltözöl fel?~– Hát a tört ablakot be kell csinálni
 2 II    |     engemet meglátott, valami tört magyarsággal beneventálni
 3 IV    | Topándy mértéktelen hahotában tört ki. Azután, mint aki a bántalmat,
 4 IV    |       egyszerre oly kacagásba tört ki, hogy ha hirtelen meg
 5 IV    |   kezét, s ilyen kifakadásban tört ki:~– Nem bizony, lélekáldotta!
 6 V     |     csak ült a kazal tetején; tört lábát, hasított oldalát,
 7 XIX   |       de panaszkodnak némán a tört szemek, a sápadt arc, a
 8 XX    |      mindannyiszor könnyekben tört ki az általános hahota közepett.
 9 XXIII |      akkor is, ha e darabokra tört szívet neki ajándékozza.
10 XXIV  |  émelyítő, vérkeverő tréfa! – tört ki Topándy haraggal. – Az
11 XXVIII| mikben előre-hátra botlottak, tört, recsegett dulakodásuktól
12 XXIX  |       tehát a fejét, s ekként tört ki:~– Nem jól mondtam! Nem