Fezejet

 1 III |          oly leverő büszkeséggel tekinte rám Melanie húgom hogy én
 2 V   |        közelébe ért, figyelmesen tekinte oda, sörénye a homlokára
 3 XII |         ölje meg!~Loránd bámulva tekinte rá.~A szép asszonynak minden
 4 XII |     imádkozni?~Loránd megütközve tekinte rá.~– Úgy, könyvből imádkozni?
 5 XIII|      szállt le, kérdő bámulattal tekinte.~A hölgy felelt helyette.~–
 6 XIII|     cigányleány nedves szemekkel tekinte Topándyra, ki mosolyogva
 7 XIV |           s felvillanó szemekkel tekinte Topándyra, mintha mondaná
 8 XV  |       imádkozni!~Topándy bámulva tekinte rá, s gúnyolódva húzta fejét
 9 XVII| rettegett neve hallatára riadtan tekinte föl, s a megszólító arcára
10 XXI |     vállát e percben.~Zavarodtan tekinte föl. Hát Cipra állt a háta
11 XXIX|        onnan kívülről.~Felriadva tekinte oda.~A vén cigányasszony
12 XXX |          t.~A leány hálateljesen tekinte rá. Óh, mennyi boldogság