Fezejet

 1 I     |     rezzenő szóval, s ezentúl oly nyugodtan beszélt folyvást, mintha
 2 I     |     történetből semmi baj. Férjem nyugodtan szürcsölgeté kávéját.~Mikor
 3 VII   |            Az enyim – feleltem rá nyugodtan.~– No, azt szeretem, hogy
 4 XI    |         alaptalan – ismételtem én nyugodtan, bár minden ízem reszketett
 5 XII   |      jövevényeket a vendégszobába nyugodtan bemenni, maga pedig fogta
 6 XII   |         Lorándnak elég ideje volt nyugodtan elnézni ezt a nagyságos
 7 XII   |          egy lábnyomnyira rátette nyugodtan hüvelykujját a kezében tartott
 8 XIV   |          futotta be, azután ismét nyugodtan felelt ez indiszkrét tudakozásra:~–
 9 XXII  |       huszonhárom éves ifjú olyan nyugodtan teszi őt semmivé, mint ugyanakkora
10 XXII  | tekintettel nézett rajta végig, s nyugodtan felelt:~– Nem. Csak kivetettem
11 XXVIII|        keblén betömje. – Feküdjél nyugodtan! Tedd ide fejedet! Ide,
12 XXX   |        leánynak, hogy csak legyen nyugodtan; ne mozogjon, és ne beszéljen