Fezejet

 1 I   |      hogy hosszú idők múltak el, meglehet, hogy tán csak néhány óranegyed
 2 I   | Ostobaság! – felelt rá bátyám.~– Meglehet – sóhajta fel a pórcseléd. –
 3 II  |         táti felemelte a lineát, meglehet pedig, hogy csak azon szándékban,
 4 III |        várt bennünket a kapuban (meglehet, hogy nem is minket várt),
 5 X   |       talán az enyim ment el. Az meglehet. Az nagyon meglehet.~Azzal
 6 X   |           Az meglehet. Az nagyon meglehet.~Azzal leült az asztal mellé,
 7 XII |        egy percig tartott: az is meglehet, hogy talán csak káprázat
 8 XXI |          készítse rá elő; hiszen meglehet, hogy az öröm megölte volna.~
 9 XXII|    szemüvege gyakran csal. Az is meglehet, hogy Áronffy urat más valaki
10 XXIV|     saját apja volt.~– Az bizony meglehet.~– Cipra mindig bedugta
11 XXIV|      engemet bántani találnának. Meglehet, hogy ővégette kíméltek
12 XXIV|        bennünket eddig. De az is meglehet, hogy valami más okuk is