Fezejet

 1 II    |            Mikor nem láttak, mikor magamra maradtam szobámban, minden
 2 II    |         földet.~Hogy bosszankodtam magamra ezért az álomért! Pisze
 3 II    |          azt a szemrehányást vonom magamra, mintha szándékosan rajzolnék
 4 III   |         akkor találtam a figyelmet magamra vonni; ami igen furcsa eset
 5 IV    |    forintért, hogy a vármegyét így magamra bőszíthettem. Ez pompás
 6 IV    |         Azért én bűnhődést szabtam magamra – szólt Sárvölgyi félrefordítva
 7 IV    |           azon bűnhődéshez, melyet magamra szabtam – felelt kegyes
 8 VI    | szabadultam, siettem oda.~Ráfogtam magamra, hogy a bátyámat látogatni
 9 VIII  |             Jól van, uram, hagyjon magamra, majd gondoskodni fogok
10 VIII  |         elbocsátott; pedig mindent magamra vallottam, rád semmit.~–
11 XXVIII|           elaludt –, akkor hagyjon magamra!~Még ekkor is eszébe jutott:
12 XXVIII|        lesz oltva, – akkor hagyjon magamra.~Pedig bizony a lámpát jó