Fezejet
1 I | arcú, mint egy leány.~Még most is csak őróla tudok beszélni!~
2 I | kötéséhez.~Erre én mind csak most emlékszem vissza, akkor
3 I | közel e tépelődés miatt. Most ugyanez az észvesztő kábulat
4 I | elgondolkoztam. Miért megyünk mi most falura, ha atyánk halva
5 I | váltotta fel.~Az ő arca most is olyan közönyös volt,
6 I | oka lehet annak, hogy mi most itt vagyunk.~Egyszer vizslánk
7 I | falun.~– Gondolja, hogy most is strázsálnak? – kérdezé
8 I | átkozott szél is azért fúj most ilyen nagyon!~Miért? De
9 I | ezerszer elmondtam én is, és most még kevésbé értettem, hogy
10 I | repkénytől benőve láttam, most nyitva volt, s föltárt gádorából
11 I | utolsó koldust is elkíséri, s most itt, a halottak házában,
12 I | ütve a koporsó födelét.~Most már érett ésszel, midőn
13 I | rajtunk! – folytatá öreganyánk most már meg nem rezzenő szóval,
14 I | első lakó. Éppen így, mint most, pap nélkül, harangszó nélkül,
15 I | magával. Dicsőségem, örömöm!” Most itt van! Mit nyertem vele,
16 I | titok és homály előttetek.~Most nézzetek még egyszer körül,
17 I | aztán – menjünk tovább!~Most már tudjátok, hogy mit jelent
18 II | városunkban, (talán még most is megvan) – a gyermekcsere.~
19 II | gondol: éppen így bánnak most az enyimmel is a messze
20 II | Zsuzsira haragszom, s csak most veszem észre, hogy még azt
21 II | szóval megsúghatnám, hogy most is szeretem; – pedig ő talán
22 II | kalauz angyal érte eljön; s most ott gunnyaszt a szomorú
23 II | ha látja, hogy fiai még most is szeretik.~– Óh, Loránd,
24 II | lehet az a gyerek, akiért most engemet kicserélnek, aki
25 II | iszen szegény jó anyám kap most egy lármázó ördögöt a csendes,
26 II | értené ezt a néma beszédet? Most megszámlálta, hány a perec?
27 II | folyvást arra gondoltam: no most ez, amilyen maliciózus csíntevő,
28 II | maradtunk Henrikkel. Még most is azok vagyunk.~Mikor lefeküdtünk,
29 II | kézmozdulatokkal megmagyarázta, hogy most menjünk le a pékműhelybe,
30 II | péklegénynek lenni!~Márton legény most ahhoz fogott, hogy a sütőlapáttal
31 II | sietek elmondani, hogy bizony most sem értek én mindezekhez
32 III | tudatával bírt annak, hogy most mellette egy olyan élő teremtés
33 III | Bárcsak öregebb volnék már!”~Most pedig azt mondom: Bárcsak
34 III | eszmére vetemedtem, hogy én most ezt a poharat felemelem,
35 III | Fromm mester! Az én gazdám! Most mindjárt rákerül a beszéd,
36 III | mondásra! Azt hittem, e szóért most az egész társaságot befogják,
37 III | még jobb pék is nálamnál.~Most már aztán Loránd arca égett.
38 III | előttem kifecsegte, még most is ellensége vagyok. Hagyott
39 III | kitalálni, hogy mit tegyek most azzal a tallérral.~Alig
40 III | régi ismerősök volnánk; most már rettegtem tőle. Borzasztó
41 III | hogy én vigyázzak bátyámra; most aztán kitaláltam: – a legjobb
42 III | hogy ki vannak sírva, s most erőlteti magát, hogy ne
43 IV | találjuk a vármegyei egzekúciót most is, melyet a tekintetes
44 IV | tartsanak? Nem, szolgabíró úr, most már hozzák igazán azt a
45 IV | dacára; hanem esküdt úr most is csak mosolygott, s a
46 IV | No, szolgabíró öcsém, most már papolj!~Szolgabíró urat
47 IV | makacsságilag elmarasztaltatván, most már hallgassa az ítéletet.
48 IV | dühében.~Esküdt úr azonban most is csak mosolygott:~– Ugyan,
49 IV | márjáson meg egy süldő malacon, most már, kilenc év után, nem
50 IV | vendégek voltak. Az pedig még most is azt a pogány nevet viselte,
51 IV | kapott a nádas berekben. Most is Ciprának hítták.~Ezt
52 IV | írhatta, mért ne írhatta volna most is azt a másik mondást?
53 IV | szertartásokra használt helyet most tivornyatanyává alakított
54 IV | kriptából mi lett?~– Az most is kripta.~– Mi van benne?~–
55 IV | pattant fel a szolgabíró, ki most kezdte érteni a fakoporsókban
56 IV | bánja meg.~A szolgabíró most már igazán dühbe jött; a
57 IV | szellőzteté, amikor, mint most is, valami kényszerű vendéglátáson
58 IV | Mindjárt lesz minden. Most már vége a törvényes manipulációnak;
59 IV | törvényes manipulációnak; most nem legale testimonium és
60 IV | útját a szóhoz:~– Kérem, most már vége az egzekúciónak,
61 IV | elefántcsonttal kirakott osztovátával; most is egy félbenhagyott szövet
62 IV | úr, míg a szolgabíró még most sem bírt tisztába jönni
63 IV | hányni fizetésül; hogy az most itt mahagóni bútorok között
64 IV | sok együgyűség volt abban; most otthon érezte magát: ez
65 IV | nem ment fel követnek”.~Most a patrióták takarékosabbak
66 IV | legközelebbi egzekúcióig.~Most őnagyságához fordult a szolgabíró
67 IV | a nap alatt mondá:~– No, most már mehetünk.~Sárvölgyi
68 IV | szolgabíró urat láthatni most éri először a különösen
69 IV | Gondoltam arra, hogy ő most fogcsikorgatva harapdálja
70 IV | kő a maga bűnhődéséhez; most engemet megesz a méreg,
71 IV | hozzáharapni nem mer.~Boris asszony most már nem szólt. Annyira jutott,
72 IV | attól a katasztróftól, hogy most mindjárt az egész tál galuska
73 IV | már az asztalhoz, s még ő most rakta a cukrot a kávéjába;
74 IV | nem ült fel szekérre, mint most, hogy ettől a háztól, ettől
75 V | létezett; azt a rónát, hol most Lankadomb körül burgundi
76 V | idő és tanács az alvásra; most aztán, hogy „itthon” érzi
77 V | tudni látszik, hogy gazdája most alszik, mert egyszer se
78 V | fölébresztené gazdáját, pedig most erre nincs szükség.~Amint
79 V | s ott meg is kölykezett, most szoptat bizonyosan, mert
80 V | gyermek anyjának: kettő-három most is lelógó tölgyein csüngött,
81 V | az agyara kitörött bele.~Most aztán hörgő üvöltéssel rohant
82 VI | Azt gondoltam, hogy itt most verekedést kezd velem. Megverem!~
83 VI | nézd, hogy halaványul; most mindjárt elszédül tőle.
84 VI | Pepi pedig ellenkezőleg most már komoly lett.~– Ejh,
85 VI | férjhez megy valakihez máshoz.~Most már aztán igazán hazamentem.~
86 VI | asinus akarsz lenni, mint az? Most semel propter semper megmondom,
87 VI | majd ego tibi musicabo! Most pergas. Dixi!~Az öreg Márton
88 VI | fejtörve nem bírt végighatolni, most helyettem végzi azt el,
89 VI | anyámnak levelet, pedig ő most is beteg, s csak az az egy
90 VI | az idő: de ez a levél még most is megvan nálam.~– Most
91 VI | most is megvan nálam.~– Most már nem fekszem le. Fennmaradok
92 VII | vannak iskolatársaid közül.~Most már örültem a két húszasnak.~
93 VII | honatyák tartották – s tán még most is tartogatják.~A mai kor
94 VII | fogalmam sem volt felőle, most mindennap azzal töltöttem
95 VII | nemcsak magam voltam így.~Még most is mélyen emlékembe van
96 VII | tudja meg az egész város: most egy kicsapott diákot kísérnek
97 VII | házába visszatérni nem mer.~Most vállat vontam rá, ha eszembe
98 VII | levert, kétségbeejtett; most – el voltam szánva nem kérni
99 VII | híres hegedűs; aztán majd most megmutasd, hogy milyen cigány
100 VII | jobban a szeme közé néztem, s most már elszántam magamat, hogy
101 VII | hegedülésért megszidott, most, mikor igazi baj volt a
102 VII | hogy tiltott munkát végzek. Most már tudtomra van adva, hogy
103 VII | súlyos vétség volt. Még most sem értem, miért, de úgy
104 VII | egész.~Én azt hittem, hogy most ezzel vége van a tréfának.
105 VIII | Ön ezt csak azért akarja most magával elhitetni, kedves,
106 VIII | ön dolga lesz, kedvesem. Most azonban legelső az, hogy
107 VIII | Ha ezt nem tettem volna, most sem lennék egyéb, mint egyszerű
108 VIII | nyúlni ahhoz, akit vár?~Most az utcaajtó nyílik, s a
109 VIII | fogadta öccsét. Nem őt akarta most látni. Az pedig diadaltól
110 VIII | tornyával!~– Úgy? Jó. – Most már értette Loránd, hogy
111 VIII | bőrrel.~– No, kedves Dezső, most már te is eredj haza – monda
112 VIII | megszorítva.~– Hiszen csak most jöttem.~– Nekem sok dolgom
113 IX | talált golyó helye!~Loránd most tudta meg, mily iszonyút
114 IX | Óh, dehogy, hogy jutna most eszembe táncvigalom? – szólt
115 X | bakter.~– Óh, ne tréfáljon most; a bátyámat üldözik, neki
116 X | esett, hogy bátyám ajtaja most zárva van; máskor ide szoktam
117 X | bosszankodnék rajta, hogy most már én kezdem irányában
118 X | magát rám! Idehallgasson most, mintha én volnék a Brodfresser.
119 X | vitte?~– Csak ne okoskodjék most, studiosus úr! A fiáker
120 X | szállásozni, s a szökevények most ott várnak rá, míg a fiáker
121 X | felét.~– Hát csak menjünk most legelébb is a Móclihoz –
122 X | nevetséges tréfa az, amiben mi most fáradozunk, mennyit fogunk
123 X | úri hintók előfogatai, most az állatkínzás elleni egyletek
124 X | sem voltak szerszámozva; most érkezhettek, s tovább kell
125 X | Márton –, ne beszélj te nekem most a város tűzifecskendőiről,
126 X | akarják fogni! Majd keresi az most neked, hogy hol muzsikálnak
127 X | jobban! Itt van az öccse, ni, most jön a nagyságos úrtól. Az
128 X | felesége elszökött az úrfival, most aztán kerestetik mindenfelé.~
129 X | fogadtam magamban, hogy most már, ha darabokra vágnak,
130 X | De hát mit segíthetsz te most rajtam?~– Nem tudom. Én
131 X | Távol voltam attól, hogy most valakitől megijedjek; hidegen
132 X | Egyenesen azért.~– És most mit akarsz?~– Azt akarom,
133 X | családunkban; azt akarod, hogy most már az anyák is elkezdjék
134 X | tudnád, hogy miket mondasz most nekem? – szólt olyan fájdalmas
135 X | nehéz volt”.~Loránd arca most már égett, mint az alkonyi
136 X | megcsókolt.~– Győztél! – Most már mondd, hogy mit akarsz
137 X | oltalmazhatlak én! – Hanem most már drága az idő; téged
138 X | ötlet volt tőled; nekem most igen jó helyem lesz egy
139 X | büszkén hivatkoztál? Nézd, most az egész Áronffy nevet egymagad
140 X | jólesett nekem az, hogy ő most nevet, azt én ki nem mondhatom.
141 X | kacagtunk, nagyon jóízűen. Még most is, hogy ezt leírom, szememben
142 X | úgy nevettem.~– Hiszen te most engem milliomossá tettél.~
143 X | elfogadta a pénzemet.~– Most már, bajtárs, a világ végéig
144 X | találtunk volna. Hanem hát most már, úrfi, merre?~Ez a szó
145 X | egyedül a városba visszatérni.~Most ő is megijedt. Mit tegyen
146 X | a kocsiba. – Hai-dia-dő!~Most már a vén Márton igazán
147 XI | szóra rám tekintett, mintha most jutott volna eszébe, hogy
148 XI | Tudta jól, hogy oda kell most mennünk.~Egész odáig nem
149 XI | azt vele magam tudattam.~Most azután anyám és nagyanyám
150 XI | hallgattad ezt el? – kérdé most nagyanyám indulatosan. Anyám
151 XI | kedve; de próbálta volna most meg! Mikor egyfelől anyám,
152 XI | otthagytuk magára.~Melanie húgom most is játszotta a cavatinát,
153 XI | féltem én az ő csókjaitól! Most mindjárt Loránd felől fog
154 XI | elérzékenyülni.~– Mondd meg hát most, hogy hol van Loránd!~Tudtam,
155 XI | szorongásomat.~– Hagyd ezt most! – inté anyámat. – Nem vagyunk
156 XI | legbecsületesebb ember, ha most a szavamat megszegném.~Beszélhettek
157 XI | akartam anyám előtt beszélni. Most a tieid egyedül vannak,
158 XI | ágyához.~Szegény jó anyám most már nyugodt volt, és olyan
159 XI | cselekszel! Isten akarta így. Most már mindennap imádkozzál
160 XI | és nekem, hogy hagyjuk őt most magára.~Mi leeresztettük
161 XI | azt mondtam Fánnynak:~– Most már becsületem a te kezedbe
162 XII | még csonttá fagyott föld most már repedezni kezdett.~A
163 XII | Hát aztán hová baktatsz most, diák?~– Megyek Csegére
164 XII | mondok valamit. Ne menj te most Csegére; térj ki ide a juhászhoz,
165 XII | ide a cserénybe, ne menj most a pusztára, várj reám ott
166 XII | bosszantani. Neki éppen erre volt most szüksége. A találkozás ürügye
167 XII | szólt a hölgy. – Azt most csinálják Bécsben.~– Nono;
168 XII | tréfát! Ebben a tárcában most volt kétezer forint, tegnapelőtt,
169 XII | csövét az ő homlokának.~– Most aztán én mondom, hogy ne
170 XII | egyelőre kifelé akarta tolni.~Most aztán Loránd vette őt célba.~
171 XII | tesz az emberek között. Most kezdte még csak meglepni
172 XIII | Becsülöm az elszántságot. Most hát gyere fel, öcsém: az
173 XIII | Topándy nem tudta, tréfál-e ez most vagy valót beszél.~– Micsoda
174 XIII | mennyire meg volt ijedve, még most is reszket, amaz pedig feltűrte
175 XIII | sor ezt elhinni.~– Még tán most is itt van a zsebében a
176 XIII | a gyermektárs leveléből. Most pedig azt írta ez ismeretlen
177 XIII | Gregory-féle távcső, mit most küldtek Bécsből, jobban
178 XIII | mikroszkópot nem kísértjük-e most meg?~– Jó lesz, készítsd
179 XIII | arany.~– Valóban az.~– És most figyeljen ön oda: e kis
180 XIII | Loránd szemébe tekintve. – Te most megmutattad nekem, hogy
181 XIII | kedved? Jól van. Fogjunk akár most mindjárt hozzá! Húzz magadnak
182 XIII | ébredezett itthon is valami, amit most már nemzeti önérzetnek neveznek;
183 XIII | volt intézve.~A levél még most is megvan nálam, de tudom
184 XIII | nyugtalanít annyira, mint az, hogy most nem mehetek magam, hogy
185 XIII | köszöntem, ha találkoztunk; most elmentem hozzá nyájas, békeajánló
186 XIII | neki akkor. De tedd azt most! Ez ember élete nyarán keresztül
187 XIII | ki feloldó kezedet felé most mindjárt!~Sárvölgyi bizonnyal
188 XIII | semmiféle cartellje nem volt és most sincs Áronffynak, hogy is
189 XIII | került ismét családjához; de most is azt a férget hordja még
190 XIV | sem fog elvenni tőled, ami most azon az ezüst lanton, piros
191 XIV | ölelkezésnek e delejes tárgyát most levágni tőből, simára, mint
192 XIV | előre érezé, hogy az, aki most érkezik a házhoz, neki mindenben
193 XIV | én oly ügyetlen vagyok. Most veszem észre, hogy semmit
194 XIV | gondolatra jött, hogy ő még csak most kezd el – leány lenni.~Vacsorakor
195 XIV | Valami távollevőre gondolt most valaki, aki talán éhezik?~–
196 XIV | az ujján! Szent a béke.~Most már egészen hitt Melanie-nak;
197 XV | más életrendet követett.~Most már a mezei munkák megtörténhettek
198 XV | annak haljon meg, aminek most látszik.~Cigányleány volt,
199 XV | Melanie felöltönyét veti le. Most csendes léptekkel közelít
200 XV | megsemmisülten rogyott össze.~Most látta, hogy van egy emberfölötti
201 XV | nevetni.~– Hahaha! hahaha! Most ugyan megijesztettelek.~
202 XV | Hát tehozzád mi ütközött most, hogy így rám rontasz? Azt
203 XVI | tette össze két kezét.~– Most körülbelül tíz éve, hogy
204 XVI | elvesztettem; anyámat, aki még most is él; és ez a nap mindig
205 XVI | akaratlanul elnyomja kedélyemet. Most már tudja ön legféltettebb
206 XVI | hatalmas befolyással bírt. Most szegény vagyok, árva és
207 XVI | akinek életét folytatja most? Nem bevégezte-e már azt
208 XVI | az elvetett büszkeségért.~Most csupán csak még arra az
209 XVI | az a bús-leány. És Loránd most vette észre, hogy Cipra
210 XVI | tűzben ragyogni.~– Nézze, most a bús-leány éppen mellette
211 XVI | mutatott a képletre:~– Nézd: most is itt a koporsó a zöld
212 XVII | átlátszó ábránd helyén most e forró káosz! Mit tegyen
213 XVII | forró káosz! Mit tegyen most, midőn élni, az életnek
214 XVII | volt…~Bálnokházyné arcán most is megvoltak a hajdani szép
215 XVII | Egész véletlenül. Éppen most szálltam le a kocsiról Sárvölgyiéknél.
216 XVII | hajlandónak ígérkezett. Aztán most egyúttal a leányomat is
217 XVII | biz azt hiszem, hogy még most is fél tőlem; pedig ezen
218 XVII | világban. No, ez dicső. És most olyan véletlenül találkozunk
219 XVII | rosszul esett, hogy ez a nő most tréfára fordítja azokat
220 XVII | három hang.~– Itt van ni! Most meg elárultam önt! De hát
221 XVII | genezisét Topándy előtt, aki most maga esett bele abba a rossz
222 XVII | kilopta magát a szobából.~– És most talán lesz olyan szíves,
223 XVII | istenfélő ember volt mindig; és most is az?~– Igen.~– Tehát Topándy
224 XVIII | rohantak együtt a gyalázatba, s most ez asszony állja útját,
225 XVIII | Melanie Sárvölgyi házában van most. Amilyen nagy lelki örömemre
226 XVIII | alakjaikat; a cigányleánynak most is zöld ruhája volt rózsaszín
227 XVIII | rózsaszín szalaggal; – Loránd most is Melanie arcát látta a
228 XVIII | hanem – Gyáli.~Gyáli Pepi most sem volt magasabb, most
229 XVIII | most sem volt magasabb, most sem látszott férfiasabbnak,
230 XVIII | finom mozdulatai voltak most is. A divatról most is oly
231 XVIII | voltak most is. A divatról most is oly korrekt fogalmakkal
232 XVIII | elmondá: – hogyan viselje most magát ez emberrel szemben?~–
233 XVIII | Ha ezt az embert én innen most kirugdalom, ahogy módomban
234 XVIII | megvénültél annyi idő óta, s most elém állsz mint a hajdani
235 XVIII | Bálnokházynéhoz? Én úgy találom, hogy most is szebb még, mint a leánya.
236 XVIII | használt neki. Azt hiszem, hogy most is szerelmes még beléd.~–
237 XVIII | amazzal felcserélje; de most már tudom: itt nagy üldözést
238 XVIII | gondolá magában:~(„Ha én most téged nyakadnál fogva ebbe
239 XVIII | tréfásan ütve Gyáli vállára – most már mégis meg kell mutatnom,
240 XVIII | nagyszerű perét fejezendem most be Hohenelm-Weitbreitstein-i
241 XVIII | hordani az úton, azokat most újra gondosan megtölté;
242 XX | emléklapig. Ez foglalta el most minden gondolatomat.~Nagyon
243 XX | szükség volt őt kerülnünk?~Most zörgött a szekér; a két
244 XX | mennykő? Én azt hittem, hogy most is olyan kisgyerek vagy,
245 XX | prókátort, ahány a világon van! Most, ihol van, kileguléjuskodol
246 XX | Bolond beszéd. – Itt mi most egy jó napot akartunk magunknak
247 XX | magunknak csinálni, s te most elrontod vele.~– Hát hisz
248 XX | megosztottam velük, nem mondhatom most azt nekik, menjetek isten
249 XX | lett olyan lárma, hogy én most sem tudom, ki miről beszélt
250 XX | Aki eleinte szónokolt, most már dadog, belesül, s káromkodással
251 XX | cimboraságot végigcsókolta, most a cigányok közé tör, s azokkal
252 XX | tapsoljon és lábaival tomboljon; most már az üres palackokat,
253 XX | többi helyben maradt, s most már folytatják az ivást;
254 XX | nem kötötte le nyelvét.~Most kezdenek el aztán csendesen
255 XX | Mindent látok, mindent értek most már; tíz év misztériuma
256 XX | kalapból. Nézd, a két sorsjegy most is itt van nálam, ugyanazon
257 XX | tanácsot adni, mi történjék itt most.~Hanem én… én nem voltam
258 XX | borult jó angyalt, ki kezemet most is kezében tartá. Most eszelt
259 XX | kezemet most is kezében tartá. Most eszelt arra a szóra, amivel
260 XXI | érzé, mintha ott kezdené most az életet, ahol tíz évvel
261 XXI | hatásnak.~– Én nem fogok most veletek menni haza.~– Hát
262 XXI | visszakérem, s azt mondom, hogy most fele vagyonoddal szegényebb
263 XXI | Dezső Loránd nyakába borult, most értette már.~– Neked van,
264 XXI | mai napon túl esik. Hanem most már annál jobban sietek.
265 XXI | hogy már itthon vannak! Most ugyan ebéddel nem várta
266 XXI | Dezső megkapta a csókot.~– Most aztán adj neki szobát; ma
267 XXI | megérkezte veré fel őket.~– Most egyre kérlek, Cipra, ha
268 XXI | szereti-e?~– Arról, amit most láttál, ne szólj senkinek
269 XXI | más is – szólt Loránd. – Most öcsémmel elutazom, az ő
270 XXII | szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed Sárvölgyi
271 XXII | hogy majd mint megmutatja ő most mindjárt annak a bécsi úrnak,
272 XXII | ütközött a bátyjához, hogy ez most őt Melanie-val együtt ilyen
273 XXII | a cédulák túlsó oldalán most is ott van e nagyon tisztelt
274 XXII | ki mint egy megigézett, most is ülve marad, s folyvást
275 XXII | hitt egyebet, mint hogy most végórája ütött.~– Nincs –
276 XXII | aztán eltűnt a mosoly.~– És most legyen ön ítélő bírám, uram –
277 XXII | neki is szolgált – éppen most tíz esztendeje. – Minthogy
278 XXII | szeretni; s nincs-e joga annak most kigúnyolni őt, ki a szenvedély
279 XXIII | XXIII. Az örömnek napja~– Most siessünk vissza a tiedhez –
280 XXIII | mutathatom be anyámnak. Most már meg kell ismernie a
281 XXIII | lehetett, mert elszaladt. Most hát kijártam a vándorévet,
282 XXIII | semmi, fuit negligens! Ha most ő is úgy tanult volna, ezóta
283 XXIII | ostoba, a perversus homo. Most aztán semmi más, mint egy
284 XXIII | menyasszony részéről a násznagy. Most is olyan katonás magatartása
285 XXIII | magatartása volt még az öregúrnak, most is oly nyers hangon kiabált,
286 XXIII | nyers hangon kiabált, és most is oly őszintén szerette
287 XXIII | cseléd örült, vidult.~– Én most sietek odább – szólt Loránd
288 XXIV | mondta tenyerébe csapva –, most vagyok már benne abban a
289 XXIV | érdemteljes ostobaság végett; most végre sikerült valamit elkövetnem,
290 XXIV | leányának: csak azért is, most már csak dacból is nőül
291 XXIV | egyébiránt csalódott volna. És most újra kérdem öntől, volt
292 XXIV | torkomon, mert arra, amit most fogok elmondani, ha rágondolok
293 XXIV | helyeslé ez ítéletet.~– Most következik aztán az a bolond,
294 XXIV | forgatta az ki helyéből. És most mégis olyan iszonyú ürességet ,
295 XXIV | hol fogjuk azt bevégezni. Most beszéljünk másról! Azalatt,
296 XXIV | ember. Azonban ne kutassuk most ezt! Egész elmélkedésemnek
297 XXV | gyémántos szekérben…~– Takarodol most mindjárt! – rivallt rá bosszúsan
298 XXV | legelőször találkoztunk. De most inni akarok a véréből. S
299 XXV | Ne bölcselkedjél itt most nekem! – riadt közbe mérgesen
300 XXV | papot is raboltam ki. És most is ölni akarok.~– Imádkozni
301 XXV | Sárvölgyi nyugodt hangon –, most lelőhetnélek, megtehetném.
302 XXV | beléd az istennyila!~Még most is reszketett, úgy meg volt
303 XXV | odatette a rabló süvegébe.~– Most már aztán elhiheted, hogy
304 XXV | ha én tettem volna azt: most keresztüllőttem volna rajtad
305 XXV | mindenből kizárja.~– Ahá! Most látom már, milyen okos ember
306 XXV | azt. Értem már! Látom már! Most tudom már, milyen bölcs
307 XXVI | tudom meg, merre jársz te most: – kedvesem.”~„Ha a meggyújtott
308 XXVI | amilyen valóban, ezt szeretem most, mint egy hű, szerelemért
309 XXVI | bujdosom tova”.~Topándy most már kezét nyújtá Lorándnak.~–
310 XXVII | hajdani tanya helyére.~Ott most csak egy fekete szérű van.~
311 XXVII | gyurmává olvadt a lángban, most olyan kemény, likacsos kő
312 XXVII | palotájának romjai.~Még most is kicsordul a könny szeméből,
313 XXVII | lélekvesztővel a zsivány palotájáig. Most visszaadjuk nekik a látogatást.
314 XXVII | Szálljatok le lovaitokról! Most a ladikokra kerül a sor.~
315 XXVII | iszom én mást, ha vége lesz.~Most aztán lássatok a maskarához!~
316 XXVII | elkészültek a toalettjükkel.~– Most aztán vegyétek fel a ladikokat!~
317 XXVII | kikeresgetni a vízjárást, mely most lefelé tartott a Tiszának,
318 XXVII | dörmögék azok – erre is most ért rá az éneklés.~ ~
319 XXVII | pirosan villogva.~A csalogány most már csak gyügyögve nyögdécselt
320 XXVII | éjszaka van; nem láthatja most meg senki.~Mégis összehúzza
321 XXVIII| két foga törött ki bele.~Most két lövés hangzott, s rá
322 XXVIII| égett a lámpa asztalán, most végezte leveleit.~A sebesült
323 XXVIII| megállva az ajtóban. Arca most is oly gunyoros volt, mint
324 XXVIII| térdepelt.~– Ne vesződjél most a csizmahúzással! – zsörtölődött
325 XXVIII| sebesülve.~Topándy csak most vette észre, hogy Cipra
326 XXVIII| részükön az előny. Azért most neked ez a feladatod: Vedd
327 XXVIII| kiáltani belülről.~– No, most neki valamennyien! – dörmögék
328 XXVIII| arról az oldalról is jőnek. Most hármas tűz közé van szorítva.~
329 XXVIII| szív, milyen hideg kéz!~Most e rémséges pillanatban megtudta,
330 XXVIII| feje fölött lesodortak.~Most a harmadik oldalra fordult
331 XXVIII| aranyomat, elraboltad leányomat. Most megeszlek.~Loránd most tudta
332 XXVIII| Most megeszlek.~Loránd most tudta meg, hogy a rabló
333 XXVIII| újra Lorándra a rabló.~De most már nem azon törekedett,
334 XXVIII| tetszik a tánc, úrfi? Ez lesz most a selyemtánc! A vőlegény
335 XXIX | protestált Borcsa asszony, s most már ökölre fogta a serpenyőt,
336 XXIX | volt, mint egy kesztyű? Most vissza akarja tőlem perelni?~–
337 XXIX | mindennap megvert kétszer, most visszamegyek ehhez a derék,
338 XXIX | füleit hegyesen meresztve föl most is.~Ezalatt többen kezdtek
339 XXIX | szögletben örül e vészhangnak. Most közelítenek!~Az ebvonítás
340 XXIX | bírják betörni az ajtót? Most egyszerre két fényes lobbanás
341 XXIX | pillanatban megy végbe? Most kínozzák őket! Most töltik
342 XXIX | végbe? Most kínozzák őket! Most töltik rajtuk a sebzett
343 XXIX | fenevadak pokoli bosszújokat! Most tépik őket ízenként széjjel!
344 XXIX | tépik őket ízenként széjjel! Most keresgélnek vértől csepegő
345 XXIX | éjszakának, amit úgy elhallgat?~Most egyszerre egy vadállati
346 XXX | mind más tennivalója volt most: szolgabíró előtt álltak,
347 XXX | hogy a sír szélén állok. Most megfogtam az ön kezét. Úgy
348 XXX | sem hibázott el benne.~– Most könnyebben érzem magamat –
349 XXX | többieket kivallatták már; most őrá fog kerülni a sor: –
350 XXX | fejéhez.~– Jöjj, leányom, most mondd el azt, hogy „Hiszek
351 XXX | ki a keresztvízre vár, most tanítottam meg neki a „Credo”-
352 XXX | joga van azt hinni, hogy most is enyelegnek vele, s e
353 XXX | űznék gúnyt belőled, és most?~Topándy malaszttal szólt
354 XXX | űznék én tréfát az Istennel most, midőn jelenléte előtt megrendülök?~–
355 XXX | és boldogok leszünk.~– Most mondja már, amikor meghalok –
356 XXX | szemrehányással a leány. – Most mondja már, tied ez az egész
357 XXX | termett mindkettőnkre nézve; most azt óhajtom, hogy legyen
358 XXXI | el mindannyiunkat, aztán most, íme, én adom meg neked
359 XXXI | legyen ránézve meglepetés.~Most aztán megírhatja neki újra,
360 XXXI | parancsolja.~– Hát nem vinne most be egyúttal engemet is a
361 XXXI | Isten rendeletei ellen; most már nincs szükségem rá.
362 XXXI | Daruszegi. – Az is jól van.~– Se most nem, se később. Nagyobb
363 XXXI | velem, s az máshová rendel.~Most kezdtek rá bámulva nézni.~
364 XXXI | volt, mint máskor; de azért most is jókedvű gúny volt rajta
365 XXXI | töredezett hangon mondhatá:~– Most mindjárt – megtudom, – hogy
366 XXXI | csak őt szerették legjobban most is. Anyjának, nagyanyjának
367 XXXI | szíve az övéhez van nőve most is, s a jó Fánny kétszeresen
368 XXXI | életének napos oldalát. Most ez elrakott leveleket újra
369 XXXI | visznek át rajta.~Hanem most egészen más világ van. A
370 XXXII | villogó tekintettel monda:~– Most megnyílt hát a vásár, ahol
371 XXXII | belőlem jó parasztember.~Még most is az vagyok.~Itt is együtt
|