Fezejet

 1 I    |   magaddal, mert én nem tudok itt magamban maradni.~– Majd megkérdem
 2 I    |   kerülnek haza; én így egyenesen magamban könnyebben átmegyek a falun.~–
 3 I    |           betűit, s kiszótagoltam magamban.~Nem juthattam az értelmükhöz,
 4 I    |         keserűséget én is éreztem magamban; én is gyermek vagyok, annyi
 5 II   |      sehogy sem tudtam elképzelni magamban, hogy jutottam én ide fel,
 6 II   | lélegzettem. Ezentúl, felfogadtam magamban, hogy nem fogom őt többé
 7 II   |       hogy én némi hajlamot érzek magamban a hegedüléshez, de nem tudja,
 8 IV   |          bíróság kijött, örültem. Magamban vígságot éreztem afölött,
 9 VI   |  plasztikai szépség volt.~Éreztem magamban, hogy ilyennek kell lenni
10 X    |         átöleltem, s azt fogadtam magamban, hogy most már, ha darabokra
11 XVIII|         Csakhogy én azt képzeltem magamban, hogy velem együtt te is
12 XXIV |          a gusztusukat.~Föltettem magamban, hogy csak azért sem teszek