Fezejet

 1 I    |        apám úgy elmerengve ült közöttünk, s alig vette észre, hogy
 2 I    |      valami búskomor köd járna közöttünk. Ez volt az a köd.~– Isten
 3 XI   |       Addig is légy közbenjáró közöttünk! Eredj be, és mondd meg
 4 XIII |    összetartást szilárdítá meg közöttünk, ami a késő vénségre ki
 5 XIII | bensővé tette a viszonyt, mely közöttünk gyermeki megszokás volt
 6 XIII |   előbb a kezemet, hogy legyen közöttünk béke ezentúl. Én kezdtem
 7 XIV  |     dekórummal jelenhessen meg közöttünk.~Topándy nagyot nevetett
 8 XVIII|       ami tíz év előtt történt közöttünk, rég feledve van nálad úgy,
 9 XIX  |  elhatározott gondolat kezdett közöttünk megállapodni.~Nem beszéltünk
10 XX   |       No, így hát szent a béke közöttünk, öreg.~Mikor aztán a társaság
11 XXI  |       örök választófalat emelt közöttünk. Annak az emléknek, ami
12 XXXII|      orgyilka által.~Isten jár közöttünk!~Mikor már a kísértés utolsó