Fezejet

 1 VI   | elvégzem, amit mulasztottam. Köszönöm, amit helyettem írtál, de
 2 VIII |     Loránd azt mondá neki:~– Köszönöm, Dezső.~Megköszönte neki
 3 IX   |        Kapta ön levelemet?~– Köszönöm. Legyen nyugodt, nincs semmi
 4 X    |  Akkor velünk vacsorálhat.~– Köszönöm, én már elvégeztem.~– Olyan
 5 XI   |   kezét, és azt mondá neki: „Köszönöm”. Még egyszer ismétlé suttogva: „
 6 XI   |   egyszer ismétlé suttogva: „Köszönöm”.~Mindezt én némán néztem
 7 XIV  |     hogy kacag-e vagy sír.~– Köszönöm, Cipra húgom – szólt Loránd,
 8 XVIII|     megölelte, megcsókolá.~– Köszönöm neked, hogy éppen hozzám
 9 XXII | később jövő úri vendégeknek. Köszönöm alássan!~Végre mégis éppen
10 XXIV | Felét tartsd meg magadnak!~– Köszönöm. Az egész sem kell.~– No,
11 XXVI |     el fogom hozni.~– Nagyon köszönöm, hogy leveszed rólam a terhét
12 XXX  | meggyógyítsák vele. – Ezt is köszönöm.~– Te nem akarsz nekem hinni –