Fezejet

 1 II    |     égett már, tiszteletünkre kettő, s ozsonnához volt terítve
 2 IV    |  kérubinok, jöjjön ide hozzám kettő közületek, s fogjon meg,
 3 V     |    repkedő rémfényeket.~„Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. –
 4 V     |      belső farkasverem, ami a kettő közt véletlenül átjött,
 5 XIII  |    szép, okos fiú volt mind a kettő. Ez sem derítette őt fel
 6 XV    |     életét vagy a becsületét, kettő közül csak a másodikat válthatja
 7 XXIII |  közbe Fromm papa, ép kezével kettő helyett is hadonázva –,
 8 XXIII |     részéről, hogy az a másik kettő: a nagyanya és Loránd végre
 9 XXV   |      ellen is kiveté hálóját. Kettő kellett volna neki, egyik
10 XXVII |     nektek szól, négyeteknek. Kettő velem a kert felőli ajtót
11 XXVIII|     csoportra.~Négyen voltak.~Kettő a feszítő kecskelábbal iparkodott
12 XXVIII| nagyon eltántorodott, a másik kettő futásnak eredt, azután,