Fezejet

 1 I     |          minket a kísértetbe!”, íme hozzájuk kell leszállnunk.~Néhány
 2 II    |          szorított, s németül szólt hozzájuk; mikor pedig én leszálltam,
 3 III   |           maraszták, hogy jöjjön át hozzájuk éjszakára; de ő azt felelte,
 4 IV    | megdicsőültek képeivel, kiket, mert hozzájuk felemelkedni fáradságosabb,
 5 IV    |           jelenetek; az emlék, mely hozzájuk vezet, szent és örökkévaló,
 6 VI    |       később hívatlanul is eljártam hozzájuk. Amint az iskolából szabadultam,
 7 VI    |        senki sem szólt volna többet hozzájuk.~És Loránd olyan zavarba
 8 XVIII |             Topándy is csatlakozott hozzájuk.~– Tudod mit, Loránd? –
 9 XX    |          nappal később Loránd úgyis hozzájuk jön. Nem is kísérlettem
10 XXII  |         csak szerencsét kívánhatunk hozzájuk. Az Áronffy-címer is rátalál
11 XXIII | megszerettelek akkor!~Loránd odalép hozzájuk, s mind a kettőnek vállára
12 XXVIII|          alakokat.~Közelebb kellett hozzájuk mennie.~Az orgonabokor-csalit