Fezejet

 1 I     | elkezdett sírni; arra nagyanyám felugrott, egymás keblére borultak;
 2 I     |        ragadta meg kezeinket, s felugrott ültéből.~– Odanézzetek!
 3 IV    |   letette a cimbalompengetőket, felugrott székéről, s természetes
 4 V     |         ihogva, röhögve, azután felugrott, megrázta a bőrét, s nekiállt
 5 VIII  |     fejét tenyerébe hajtá; újra felugrott, az ablakhoz sietett, mintha
 6 X     |       Mócli.~Erre a szóra Mócli felugrott a lócáról, utána ugrott
 7 XII   |         asztal mellől egyszerre felugrott, odaszökött eléje, elfogta
 8 XIII  |        rá a szép hölgy.~Topándy felugrott hirtelen.~– Bocsánat, hát
 9 XIV   |    vízben úszó szem lett. Akkor felugrott, feltaszította a székét,
10 XV    |         venni, hirtelen dühösen felugrott térdeiről, s mielőtt Topándy
11 XXVIII|    mészverembe.~Loránd hirtelen felugrott a földről, s fáradtan, lihegve
12 XXX   |      Itt jön a vallató!~Topándy felugrott helyéről, és eléje ment.~