Fezejet

 1 I    |         Holnap kiviszem a gyermekeket falura; annak mindig előre szoktam
 2 I    |           örülni – válaszolt rá apám.~Falura megyünk! Ez nekünk is kedves
 3 I    |          ígérik, hogy holnap kiviszik falura.~Volt egy kedves szép falusi
 4 I    |             fel volt öltözve.~Nekem a falura menetel jutott eszembe.~–
 5 I    |            ellenkeztem vele.~– Hiszen falura megyünk! Oda a pitykés dolmány
 6 I    |               azt ígérte, hogy kivisz falura, és ma már nincs sehol,
 7 I    |              már elutazott.~– Hová?~– Falura.~– Miért utazott el?~– Mert
 8 I    |         ijeszteni. Mi mind megyünk ki falura mulatni: s te csak az álmot
 9 I    |           szállítani.~– Hová?~– Ki, a falura. Itt benn maradj, sehova
10 I    | elgondolkoztam. Miért megyünk mi most falura, ha atyánk halva fekszik?
11 VIII |               mi történik vele? Elfut falura valamelyik rokonához, ahol
12 XVIII|                Az ember nem azért jön falura. – Apropó! Neked valami