Fezejet
1 I | játszó gyerek koromban már ő fogta a kezem, hogy el ne
2 I | kezem, hogy el ne essem, ő játszott velem gyermekjátékokat,
3 I | kisvárosi iskolába, hol ő már nagydiák volt; s ha
4 I | szeretik, én is az voltam; s ő minden rosszalkodásomat
5 I | nevettek egy-egy vidám ötleten, ő pedig úgy ült ott az asztal
6 I | családunkban, a nagyanyám; ő is éppen ily hallgatag volt,
7 I | éppen ily hallgatag volt, ő is éppen így őrizkedett
8 I | asztalnál szüntelen az ő arcán függnek, és néha az
9 I | azokon elkezdtünk nevetni, ő is velünk nevetett.~Olyan
10 I | derültebb arca lett apámnak, az ő fehér szemöldei annál jobban
11 I | Látszott is arcán, hogy ő azt tudja jól.~– Éppen azért
12 I | Akkor is bátyám költött fel. Ő már egészen fel volt öltözve.~
13 I | kérdezém én ijedten, de ő nem tudott szólni a sírás
14 I | gondolatom.~– Majd utána megyünk. Ő már elutazott.~– Hová?~–
15 I | Azután fogai közül mormogá:~– Ő nem ébred fel többé.~– Meg
16 I | menjünk.~Szót fogadtam neki, ő felemelte a szemfedő szegélyét,
17 I | volna arcát is megcsókolni. Ő elérté tekintetemet, s elvont
18 I | ne mozduljak addig, míg ő a kocsikat elrendezi, melyek
19 I | Bizonyosan más váltotta fel.~Az ő arca most is olyan közönyös
20 I | nagyanyánk nem jön-e velünk. Ő azt felelte, hogy az még
21 I | pálcádat és köpenyedet!~Ő puskáját vállára vetette,
22 I | rosszul esett az nekem; ő azt hiszi, hogy én éhes
23 I | hogy csúnya szél fúj, s ő azt mondta rá, hogy ez nekünk
24 I | Ne sírj oly hangosan! – Ő maga is elfojtá zokogását. –
25 I | hogy maradjunk még itten.~Ő maga leült a kőlépcsőzet
26 I | mindegyik azt hiszi, hogy az ő vetése a tiszta, a másiké
27 I | naggyal, a nemzeti érzülettel. Ő az elsőbbnek adott igazat;
28 I | ereklyéknek neveztek, abban ő nem látott mást, mint a
29 I | visszavezet, s mert tudom, hogy ő tökéletes ember volt, s
30 I | újra elpihen lelkében.~– Ő volt már a negyedik lakója
31 I | odaköltözött házunkhoz. Ő mindvégig nőtelen volt;
32 I | ez a kert, ez a hely itt. Ő ültette a szép borókafákat
33 I | tréfával mondá, hogy ez az ő öröksége. Itt járkált óra
34 I | óra múlt a másik után, s ő mégsem jött elő, utána jöttünk;
35 I | történt: tizenhat éves. Az ő születésétől kezdve mind
36 I | midőn azt tudtam, hogy ő az ellenség ágyúi előtt
37 I | itt van! Mit nyertem vele, ő is eljött a többi után.
38 I | is eljött a többi után. Ő is, ő is! Akit valamennyinél
39 I | eljött a többi után. Ő is, ő is! Akit valamennyinél jobban
40 II | annál rosszabbul lett.~Végre ő is engedett, s el lőn határozva,
41 II | volt Magyarországon), s ő fogja magával hozni a csereleányt
42 II | most is szeretem; – pedig ő talán vár arra. A nyomorult
43 II | vesztőhely, fiam – felelt ő –, hanem a pozsonyi vár
44 II | vendégfogadóba ne szálljunk, mert ő mindnyájunkat szívesen lát
45 II | még németül nem tudtam, ő pedig magyarul definitíve
46 II | derék férfiú iránt, hogy ő is foglalkozott a tudományokkal,
47 II | soványabb, még élesebb arcú; ő is szőke schneckliket viselt,
48 II | pöröltek rá, hogy meri az ő drága kugelhupfjukat „komedie”-
49 II | tekintetre kivehető volt, hogy ő a család kényeztetett gyermeke,
50 II | gyermeke, akinek minden szabad. Ő mindenhez hozzányúlt, mindenből
51 II | a kis pisze adott, mert ő adta. Hogy is mer ő ilyen
52 II | mert ő adta. Hogy is mer ő ilyen csúf pici kezekkel,
53 II | is Henriknek hívták, de ő maga is kiejté e nevet;
54 II | csak menjek utána, majd ő elvezet.~Rászántam magamat.~
55 II | biztatott, hogy majd elvezet ő így is.~Azzal, észrevételeimet
56 II | s birokra keltem vele. Ő engemet az én ágyam felé
57 II | egypár eldugott almát, amit ő csempészett ki számára.
58 II | menekülnöm kellett volna; végre ő megfogta a kezemet, s akkor
59 II | öregúr azt mondja, hogy ő is Ratsherr lehetne, ha
60 II | Mindig mutogatja, hogy ő is tud lateint. Az öregúr
61 II | kifejezni, hogy mit tart ő a mester diákoskodása felől.~
62 II | lefordítandó feladványt.~Ő csak egy óra múlva jött
63 II | családunkkal. Loránd húzott ki, de ő sem dicsekedett vele soha.~
64 II | szeretni azt a tanárt, aki az ő osztályát igazgatja, s ha
65 II | én katonám ellensége az ő katonájának.~Kezdtem Lorándot
66 III | bácsi ebédjét elmulasszam az ő kedvéért!~Nagyanyám is úgy
67 III | valami eszményibbet az ő egész alakjánál.~Nem volt
68 III | Mily finomsággal tudta ő magát viselni; mennyi elegancia
69 III | a mártással leönteném az ő fehér muszlinruháját.~Ő
70 III | ő fehér muszlinruháját.~Ő pedig engem éppen észre
71 III | bátyámra találtam nézni. Ő is rám nézett. Tekintete
72 III | engedi magát piríttatni. Ő demokrata volt mindig!~Amint
73 III | át hozzájuk éjszakára; de ő azt felelte, hogy oda szállt
74 III | elébb, ott vagyok én is, s ő a kisebbel marad.~Úgy gyűlölöm
75 III | hogy ez engemet megaláz az ő szemeiben. Nem bírtam kitalálni,
76 III | milyen messze elkísért!~Ő volt ambíciómnak kitűzött
77 III | ameddig én itt vagyok, addig ő távol van; olyanok leszünk,
78 III | jobban szeretem –, mint ő saját magát.~Egyébiránt
79 III | védhetném meg én őt? Nem lakik-e ő a legjobb helyen a világon,
80 III | is felírok mindent, mert ő maga igen rossz levélíró.~
81 III | magam pedig itt maradtam az ő helyén.~És amint ezt a nagy
82 IV | tanain túltenni. Nem volt ő másért ateista, mint a maga
83 IV | rézlapra, kinek alakja előtt ő maga van lefestve, térden
84 IV | tessék beperelni a záport, ő a hibás.~– Ezek mind igen
85 IV | azt mennyiben veszik el; ő nagy pénzen szerezte meg.~
86 IV | estig se lett volna vége, ő aztán sok kereséssel mint
87 IV | koccintásra szólította fel, s ő maga ment példával legelöl.
88 IV | húgom szobájába. Ott fog ő magyar zongora mellett énekelni.
89 IV | otthon érezte magát: ez az ő világa.~Két dalt énekelt
90 IV | azt a sok szép flosculust ő érzené legjobban, s neki
91 IV | mely azt állítja, hogy ő az Isten képe.~Ez ismét
92 IV | gázolva. Gondoltam arra, hogy ő most fogcsikorgatva harapdálja
93 IV | monda sóhajtozva a háziúr. Ő maga sem evett, mert vezeklést
94 IV | görcsöket kapott a szagától. Ő készebb volna egy cethalat
95 IV | kergetik is ki a házból, de ő ehhez hozzáharapni nem mer.~
96 IV | feketekávét készítsen az ő és szolgabíró úr számára.~
97 IV | már az asztalhoz, s még ő most rakta a cukrot a kávéjába;
98 IV | eszi meg, ha társai bűneért ő maga agyon nem eszi magát
99 IV | végrehajtatott, s a kocsik előálltak. Ő is kikapta azonban már odakinn
100 V | volna háborgatni, miután ő sem bánt soha senkit.~A
101 V | bizonyosan, mert különben ő is észrevette volna a ló
102 V | a támadásra. Akkor aztán ő ment hozzá közelebb, fejét
103 V | Sokszor találhatott már ő legelésző lova nyomában
104 VI | láttam szebben táncolni, mint ő tudott. Csak úgy libegett
105 VI | nőnemű társhoz visszakerül, ő megelőzzön engem, s a körfordulót
106 VI | körfordulót Melanie-val ő tegye meg. Ezt ő igen jó
107 VI | Melanie-val ő tegye meg. Ezt ő igen jó tréfának tartotta,
108 VI | csak szintaxista voltam, ő pedig első évi jogász, hanem
109 VI | készítém el munkáját, melyen ő fejtörve nem bírt végighatolni,
110 VI | anyámnak levelet, pedig ő most is beteg, s csak az
111 VI | testvére levelet írnak, ő azt szokta tenni, hogy néhány
112 VI | csak szintaxista voltam, ő pedig első évi jogász.~
113 VII | Csak vedd el – monda ő. – Nem én adom, valaki más;
114 VIII | lehetne ebben Lorándnak? Ő minden írását elégette,
115 VIII | tanult előttem az iskolában. Ő is mindig első eminense
116 VIII | mint én. Minden évben az ő helyére kerültem; minden
117 VIII | az első helyre ültem, az ő nevét találtam befaragva,
118 VIII | magamét vágtam helyébe. Ő odáig eljutott, ahol a parabola
119 VIII | hogy látogassa meg rögtön; ő maga gátolva van a kimenetelben,
120 VIII | s a léptek egyenesen az ő ajtajához közelítenek.~Jer
121 VIII | és kérdezd meg tőle, hogy ő is el fog-e jőni a mai táncvigalomba,
122 VIII | azt válaszolta neki, hogy ő nem megy, mert éppen egy
123 VIII | ilyenkor más emberek, mikor ő maga ily ünnepélyes hangulatban
124 VIII | fejére szertefeccsen!~Ez az ő örökségük. A pisztoly, mellyel
125 IX | Szobája besötétült már, s ő még nem gyújtott világot.
126 X | elmegyek Bálnokházyhoz. Ő urambátyám, rokonunk, bennünket
127 X | Hát kedves asszonynéném?~– Ő elment a bálba.~Ez bántott
128 X | mintha paróka volna, az ő parókája pedig úgy tesz,
129 X | elmaszkírozza az úrfit, hogy az ő passzusával keresztülmehet
130 X | maradjak a sarkában, mikor ő a házba beront.~Egy olyan
131 X | oltalmazni téged?~– Te? – szólt ő, végignézve rajtam, ökleit
132 X | annak a nőnek a férjével?~– Ő mondta, hogy feleségét elszöktetted.~–
133 X | Anyánkról akarsz beszélni? Az ő nevével akarsz utamban megállítani?
134 X | Bálnokházy üldözésétől?~– Ő nem fog téged üldözni. Ő
135 X | Ő nem fog téged üldözni. Ő igen elnéző neje iránt hasonló
136 X | hűtlen neje egy ifjúval, kit ő mint gyermekét tartott házánál,
137 X | úgy voltam, mint egykor ő, mikor a Duna fenekéről
138 X | fogod engedni – suttogá ő –, hogy felőlem ezt a rágalmat
139 X | Fogadom – – becsületemre.~Ő megszorította kezemet. Olyan
140 X | jutottál te pénzhez? – kérdé ő bámulva.~– Hiszen tudod,
141 X | jólesett nekem az, hogy ő most nevet, azt én ki nem
142 X | városba visszatérni.~Most ő is megijedt. Mit tegyen
143 XI | talált alakokról regélik.~És ő mégis eljött erre a hosszú
144 XI | is nagyon szerette azt.~Ő állt anyám mellett, s valamit
145 XI | tovább is nálam maradjon? Ő már olyan, mintha az én
146 XI | valamit anyám fülébe, mire ő fölkelt, egészen erőhöz
147 XI | pillanatban, mint ősz haja. Ő fogta fel a szót anyám helyett,
148 XI | közbe Bálnokházy.~– Igen. Ő vitt el oda, ahol Loránd
149 XI | ideiglenesen el volt rejtve. Ő tudatta velem, hogy a nagyságos
150 XI | nagyságos asszony másutt van. Ő vitte keresztül a határon
151 XI | ordíta Bálnokházy. – Ő nőmmel szökött. Nekem bizonyos
152 XI | elhalmozott.~Óh, mint féltem én az ő csókjaitól! Most mindjárt
153 XI | sem nagyanyámnak, hogy ő hol tartózkodik.~Nagyanyám
154 XI | nagyanyámnak fölfedezem hollétét, ő vagy följelenti magát a
155 XI | Fánny „valaki” lenni. Ez az ő szofizmája tetszett nekem.
156 XI | Gyere be!~Én beléptem, ő becsukta utánam az ajtót,
157 XI | megmondtam neki röviden.~Ő viszont odahajolt anyám
158 XII | röhögött az ötletnek. Az ő puskáját furulyának nevezni!
159 XII | mint aminek tartá. Azzal ő is bement a vendégszobába.~
160 XII | másik pisztoly csövét az ő homlokának.~– Most aztán
161 XIII | úti lomjait hordják utána, ő maga minden további szóvesztegetés
162 XIII | telelármázta fülét, hogy ő mennyire meg volt ijedve,
163 XIII | arcába: vajon ez-e az igazi?~Ő is jól ismerte már akkor
164 XIII | mióta az kivallá neki, hogy ő nem háziasszony, hanem csak
165 XIII | Ha Topándy figyelt őrá, ő is figyelt Topándyra. Ő
166 XIII | ő is figyelt Topándyra. Ő észrevette, hogy Topándy
167 XIII | éppen úgy hitte azt, hogy ő a mindenség közepe, aki
168 XIII | egy embert, akit párbajra ő hívott ki. Ez nyomja lelkét.
169 XIII | Minthogy azt te is ismered, ő megmondta azt nekem, tehát
170 XIII | egyúttal lelkemre köté, hogy ha ő el találna esni a párbajban,
171 XIII | hanem azt mondá, hogy miután ő gyönge testalkatú, közellátó
172 XIII | kívül – felelt Sárvölgyi –, ő maga is azt írja, hogy idegbaja
173 XIII | tehetem fel őróla, hogy az ő lelkéhez férne a bosszúállást
174 XIII | keresztül tartogatni? Az ő múltja, az ő jelen élete
175 XIII | tartogatni? Az ő múltja, az ő jelen élete megcáfol minden
176 XIII | azt hagyta rám, hogy ha ő ez ügyben elvész, folytassam
177 XIII | hipokritát megkapom; de ő akkor éppen elutazott: számomra
178 XIII | hagyott hátra, melyben még ő sajnálkozik, hogy szerencsétlen
179 XIV | lepecsételtek, elfoglaltak; még az ő zongoráját is; még a saját
180 XIV | mert arra nem tanították; ő tehát eszébe juttatta magának,
181 XIV | félj semmit! Téged nem fog ő ráncba szedni, arról biztosítva
182 XIV | azt fogja csinálni, amit ő csinál. Ahogy ő fog mosolyogni,
183 XIV | csinálni, amit ő csinál. Ahogy ő fog mosolyogni, úgy fog
184 XIV | visszamosolyogni minden. Ha ő németül beszél, úgy fog
185 XIV | beszélni az egész ház; ha ő lábujjhegyen jár, úgy fog
186 XIV | mindennap, minden reggel; ez az ő szabadalmai közé tartozott.
187 XIV | Cipra arra is készen volt. Ő volt Loránd frizőrje és
188 XIV | és Topándy borbélya. Ezt ő egészen természetesnek találta.~–
189 XIV | esetlennek látszott, hogy ő maga is elnevette rá magát,
190 XIV | ajtóban találkozott össze. Ő kezet csókolt nagybátyjának,
191 XIV | olyan egyszerű volt, mint ő. Szép halavány, megnyúlt
192 XIV | a gondolatra jött, hogy ő még csak most kezd el –
193 XIV | gyűlölt képek közül, amiket ő képzelme boszorkányüstjéből
194 XIV | tekintet nem árulá el, hogy ő e messze földön véletlenül
195 XIV | ismerné azokat!~– Ez az ő neve?~– Nevének előbetűi.~–
196 XV | munkák megtörténhettek az ő felügyelete nélkül is; nem
197 XV | amelyik összetalál, arra ő is ráadja az áldást. Lottéria
198 XV | nem őérte maradoz otthon.~Ő maga is kénytelen volt elismerni
199 XV | szerény magaviseletével. Ő mindenben oly okos, oly
200 XV | minden szíven!~Óh, bizonnyal ő az uralkodónő a háznál;
201 XV | az uralkodónő a háznál; ő a legkedvesebb, a legszebb,
202 XV | gyors kezecskéjét valaha az ő urának és jóltevőjének orcája
203 XV | Egyébiránt a kapott pofonról ő sem szólt senkinek, Cipra
204 XV | érzékenyen szorítá ajkaihoz az ő ura kezét, csókjaival nedvesítve
205 XVI | is örömest jár ott, ahol ő fel szokta keresni, s szívesen
206 XVI | apró vallomásait. Hanem ő maga azért oly zárkózott.
207 XVI | eltűnésével hozta kapcsolatba az ő eltávozását, ki házunknál
208 XVI | vagyonát ráhagyta, azóta ő sem tudatott magáról semmit.
209 XVI | név alatt? Nem született-e ő újra? Nem egészen más ember-e
210 XVI | érteni az ifjú gondolatát.~Ő is csak úgy némán felelt
211 XVI | kezét, mutatá, hogy „az” nem ő! A sárgaruhás nő, az irigy-leány
212 XVI | boldog elragadtatással, ahol ő ül; csakhogy nem az ő arcára,
213 XVI | ahol ő ül; csakhogy nem az ő arcára, hanem azon túl,
214 XVII | hahaha! A rokonánál?~– Ő nem tudja azt, hogy rokona
215 XVII | Topándy maradt kivétel, ő felelt nyugodt humorral:~–
216 XVII | és rokonok között? Igen: ő Áronffy Loránd, kedves rokonunk.
217 XVII | Nyújtsa karát, Loránd!~Ő maga jobb felül Lorándba
218 XVIII | igazság keze!~Ezt az asszonyt ő az út közepén hagyta el,
219 XVIII | növendék gyermekei voltak: ő egyedül áll a világban.
220 XVIII | aggodalom rád nézve, hogy ő ezt megtudja. Mert bizony
221 XVIII | játszott a szép tavaszban ő is.~Loránd engedte neki,
222 XVIII | tükrén.~Ezen a helyen volt az ő keze a kezében; ezen a helyen
223 XVIII | példából, hogy „gyűrűt”, ő maga azt értette, hogy „
224 XVIII | fölkeresni.~Tehát csakugyan „ő” hozta nyomába!~– Nekem
225 XVIII | nagyon mulatságos fiú volt ő azzal az ő komoly arcával.
226 XVIII | mulatságos fiú volt ő azzal az ő komoly arcával. No, így
227 XVIII | banális tréfákat, amik az ő rovására mondattak; ha értette
228 XVIII | Első tekintetre megismerte ő az emberét. Énnek több gyönge
229 XVIII | lássa, hogy hová repült ő, míg a többi a földhöz ragadva
230 XVIII | komplimentírozni a bevett jókért; ő egy jó szót sem tudott neki
231 XVIII | adni, hogy két hétig, míg ő ismét visszakerül, mi munkát
232 XVIII | ki, hogy azt igyák meg az ő egészségére, ki holnap nagy
233 XVIII | Cipra volt a háziasszony; az ő feladata volt egyébkor is
234 XVIII | vendég úr szobájába fel.~Ő maga sietett saját szobájába.~
235 XIX | békét, türelmet és reményt.~Ő volt, aki biztatta őket,
236 XIX | határideje van a szenvedésnek; ő vigasztalta őket közelebb
237 XIX | közelebb hozott reményekkel; ő csalogatta őket ezer lehetséges
238 XIX | holnap, talán holnapután.~És ő saját magáról mintha nem
239 XIX | tanulmányává tenni ne irtózzék.~És ő mindezzel nem volt nekünk
240 XIX | hagyják ott még egy évig; ő úgy szereti azt a szegény
241 XIX | tudtuk mindannyian. Tudta ő, tudtam én, tudták az ő
242 XIX | ő, tudtam én, tudták az ő szülői és az enyéim; nem
243 XIX | neheztelve.~– Miért? – szólt ő szelíd komolysággal. – Hát
244 XIX | s te felfedezheted, hogy ő hol van. Miért e hosszas
245 XIX | mily szörnyű igaza van; ő aztán vidor, játszi kedéllyel
246 XIX | volna észre arcáról, hogy ő néhány percig komoly is
247 XIX | láthatár körös-körül, hogy ő akár trombitaszóval járhatja
248 XIX | országot, hirdetve, hogy ő ez és ez, s nem fog senkire
249 XX | szekéren jön utánunk – felelt ő, s egész hangján felismerhető
250 XX | meghatottság. – Mindjárt itt lesz. Ő nem szeret hintóban ülni.
251 XX | udvarra a könnyű útikocsival. Ő maga hajtotta a lovakat.
252 XX | már férfi vagyok, azért ő nekem mégis bátyám.~Jó,
253 XX | melyik a leghíresebb ivó.~Ő mindjárt a maga részéről
254 XX | akkor aztán valahányszor ő ivott, valamennyinek fenékig
255 XX | utolsó fejezet lett volna az ő életében; – ami nagy kár
256 XXI | egészen átváltozott a világ; ő azt hitte, hogy „körüle”,
257 XXI | ejtett? S kitől tudhatja ő, hogy az én bűnöm nagyobb
258 XXI | más szolgáljon Lorándnak; ő maga hozta el neki a mosdóvizet.~
259 XXI | látszott a gyöngéd rémület, ő rég szemlélhette Lorándot
260 XXI | két kezébe rejti arcát, s ő sír Loránd helyett.~Loránd
261 XXI | Most öcsémmel elutazom, az ő lakodalmát megülni, akkor
262 XXI | s azzal ajtót nyitott, s ő lett a harmadik nevető alak
263 XXII | szólt Topándy.~– Minthogy ő bennünket ebéddel nem várt,
264 XXII | összecsapva, s már erre ő is közelebb jött Lorándhoz. –
265 XXII | kalapjáért.~Cipra utána nevetett. Ő tudta, hogy mi lesz ebben
266 XXII | meggyalázni. Hogy mivel, azt ő maga sem tudta; de annyit
267 XXII | társaságból kivetették. Tegnap óta ő is gyűlölte ezt az embert.~
268 XXII | megölni, éppen úgy, mint ő.~– Csitt! Dezső nem tud
269 XXII | élőlény, aki nem sejti, hogy ő arra az emberre nézve, akit
270 XXII | utoljára még Dezső is; pedig ő nem tudta még, hogy miféle
271 XXII | megcsókolá. Sajnálta, hogy ő is velük nem mehet, s kérte
272 XXII | babonát mond, hát attól az ő fánkja mind szép szalagot
273 XXII | hogy majd mint megmutatja ő most mindjárt annak a bécsi
274 XXII | legyen megnyugodva, nagysád; ő ép, egészséges, csupán az
275 XXII | is sejti, hogy az, akiről ő beszél, Bálnokházyné leendő
276 XXII | magasztalás is a szívig hat. Ő volt az a nagylelkű nemtő,
277 XXII | tettük le a kriptába, ahol ő már a hetedik volt; s azon
278 XXII | egész a halál kapujáig; ő volt, aki azt a sötét ajtót
279 XXII | sötét ajtót kinyitá előtte; ő kérdezte tőle kötekedve:
280 XXII | azt a vigadók közepett; ő hívta fel fogadásra, fogadásra
281 XXII | Hát Melanie? Mit érzett ő ez elbeszélés alatt, mely
282 XXII | mutatá be? Loránd szemének az ő arcára is volt figyelme.~
283 XXII | erkölcsileg, mint ahogy meg akarta ő ölni Lorándot? – Bűnöm-e
284 XXII | Lorándra nézett. Egyszer aztán ő is bátyjára nézett, s nagy
285 XXII | kést?~– Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha! Kétféle misszió
286 XXII | viselheti mind a kettőt. Ő boldognak lenni indult;
287 XXII | ártatlan, gyanútlan, lelkesült; ő legyen boldog; ne mérgezze
288 XXIII | könnyen véghezmehetett; ő a leány fogadott apja, Lorándnak
289 XXIII | együtt. Hogy jöhetett volna ő arra az eszmére, hogy Melanie,
290 XXIII | mulat és nevet: – csak ő maga tudja, hogy mikor halt
291 XXIII | előtte annyit, hogy: „Mikor?”~Ő mindig Ciprát értette.~Loránd
292 XXIII | nyújtja neki kezét, s míg ő forró szerelmét nyújtja,
293 XXIII | iskola lesz Dezső házassága. Ő elveszi Fánnyt. A fiatal
294 XXIII | lássa, érezze, hogy amíg ő egy életszak változó eseményeit
295 XXIII | kinyitni, csakhogy már az ő mozgó bóbitája is fehér
296 XXIII | is megnőtt azalatt, amíg ő. – Emlékezel-e még, mikor
297 XXIII | fuit negligens! Ha most ő is úgy tanult volna, ezóta
298 XXIII | csizmákat viselt, hogy még ő is meg lehetett vele elégedve,
299 XXIII | halálban sem fogja elereszteni. Ő dicsérte meg legelébb a
300 XXIII | úgy meg szokott reszketni. Ő emelt legelső poharat a
301 XXIII | boldog pár egészségéért; ő nyitotta meg az első táncot
302 XXIII | aztán egy nappal később ő vezette be kézen fogva szülői
303 XXIII | kézen fogva szülői házába, ő mondta neki:~– Lépj be,
304 XXIII | hagyják őt gyermekei mellett; ő nem fogja örömeiket zavarni:
305 XXIII | magukat, s beleegyeztek, hogy ő maga tehát maradjon Dezsőékkel.~–
306 XXIII | súgá a nagyanya Lorándnak.~Ő már vette észre, hogy Loránd
307 XXIII | csendélet alakjai közé.~Az ő vígsága csak mások számára
308 XXIV | emberek, mennyit adunk az ő rodomontádjaikra. Azzal
309 XXIV | köntösbe felöltöztetni. Ő is harangoztatott, a pap
310 XXIV | Eszerint Melanie mégsem lett az ő neje? – szólt Loránd. –
311 XXIV | választott ki hajdan, hogy az az ő nevét viselje. A szamarat
312 XXIV | hogy ne áruljam el, hogy ő is itt volt akkor. Csak
313 XXIV | Cipra…~– Nem egészen ő az. Hiszen az is jutott
314 XXIV | lesz; amit Topándy akar, ő beleáll. Izenjék hát meg
315 XXV | életrendszeréből kizavartatni; ő tíz óra után rendesen eltűnik
316 XXV | Hízelgésnek vette, hogy az ő fejét száz aranyra becsülte
317 XXV | megrontja.~– Megrontom én az ő fejét!~– Mit akarsz vele
318 XXVI | Mennyire rabnője volt az ő urának!~Nagyobb rabság volt
319 XXVI | nótát eléneklem, amikor ő meghallhatja; de valahányszor
320 XXVI | megnémulok, és nincsen erőm.”~„Ő követett el rajtam igézést;
321 XXVI | jő a háta mögött, mikor ő a folyosón künn a tojáshabot
322 XXVI | megkérdezze, mit főzesz, s ő arra egy más kérdéssel válaszolhasson:~„
323 XXVI | jobban; ha bánatom volt, ő jobban búsult rajta, mint
324 XXVI | miattam.~– Azt én is tudom.~– Ő azt nekem mind megbocsátotta.~–
325 XXVI | Cipra! Miért nem hallotta ő mindezt?~
326 XXVII | könnyeden lejtve vezeti őket; ő is sietni látszik, s néhol
327 XXVIII| Tálalni kell! Hol van Cipra? Ő fogja tölteni puskáinkat,
328 XXVIII| mert az ajtók éppen az ő számukra vannak készítve,
329 XXVIII| egyedül önmagára hagyva.~Ő is vadászaton van, a dúvadak
330 XXVIII| jött segély: a golyók az ő fejeik fölött fütyültek
331 XXVIII| ellene jött tábort, mintha ő volna az árkangyal.~Kandúr
332 XXVIII| elhajítá azt magától; s ő is puszta kézzel fogadta
333 XXIX | e merényletet észrevevé, ő is elővette az ellenvarázslat
334 XXIX | asszony maga sem érté.~Hogy ő vaktában ilyen „igazat hazudott”!~
335 XXIX | lóháton Lankadomb felé; ő maga előfogatot rendelt
336 XXX | Loránd? – suttogá Cipra.~– Ő rögtön befogatott, és áthajtott
337 XXX | te országod”? Megbocsát-e ő nekünk, ha mi is megbocsátunk
338 XXX | mind! – Harmadszor aztán ő maga mondta el az imát Topándy
339 XXX | eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védni a
340 XXX | mely neki azt a sebet adá!~Ő tudta csak, milyen mélyen
341 XXX | künn a kertben?”~Mit fog ő felelhetni ez iszonyú kérdésekre?~
342 XXX | emlékét azzal a gyanúval, hogy ő, a rabló leánya, ajtót nyitott
343 XXX | eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védeni a
344 XXX | magát védeni a rémek ellen: ő már tud imádkozni. Odamenekült
345 XXX | Loránd arcán azt látta, hogy ő maga is így hiszi azt!~–
346 XXX | voltam a bírói vizsgát az ő személyére is kiterjeszteni.
347 XXX | lelkéért, még jobban, mint ő engem.~Kedvesemnek rangja,
348 XXXI | Áronffy úr itt marad?~– Nem. Ő viszi halottját haza a jószágára.
349 XXXI | Ciprának kölcsön. Ez az ő kiházasítási pompája.~Egy
350 XXXI | Anyjának, nagyanyjának ő volt a kedvenc fia. Dezsőről
351 XXXI | valaha abban, hogy akit ő szeret, szeretve fog lenni
352 XXXI | mindenki ismeri azokat, mihelyt ő azt mondja: „én szeretem”.~
353 XXXI | szeretek!”~Megátkozni azt, akit ő szeret!~Óh, dehogy tették
354 XXXII | ütött-kopott életen.~Hanem ő nem adott túl azon.~Vakmerőségéről
355 XXXII | tizedrész volt már meg. Ő azok között volt, akik még
356 XXXII | irtóztunk mi valamennyien.~Ő is, mink is.~Minden este
|