Fezejet

 1 IV  |    valakit? Nem, édes öcsém; én biz az ördög barátságát sem
 2 IV  |       jó, e nem jó. E még új; e biz szakadt. Hát ennek melyik
 3 IV  |      tisztességes ételben, hogy biz ennél jobbat az öregapjuk
 4 IV  | csakugyan cigányleány volt?~– A biz a volt, uramöcsém!~– Hát
 5 V   |        megnyugodtak benne, hogy biz itt a kastély láttávolában
 6 X   |          mint a sült hal. Hanem biz ez nem először történik
 7 X   |       folyvást rám nézett.~– Én biz azt hittem, hogy valahol
 8 XIII|       nőttem fel. Nem szentírás biz az.~– Jól van, fráter! Hát
 9 XIII|         nézve a társasága, hogy biz én nem is igen örömest kerestem
10 XVII|          hadd kapaszkodom bele; biz azt hiszem, hogy még most
11 XX  |     igazíttattak rajta, hogy de biz ilyen, meg olyan: ez hiányzik,
12 XXII|   ömledezni a zongorából. Hanem biz az nem volt szellem, aki