Fezejet

 1 II   |     bennünket.~A pamlagon két asszonyság ült; az egyik Fromm mama,
 2 II   |    mama sovány, magas termetű asszonyság volt, elöl szőke hajcsigácskákat
 3 IV   |        Tudom! – szólt az ifjú asszonyság vidám, csevegő hangon. –
 4 IV   |   esztendős lehet akkor ez az asszonyság? – gondolá magában a szolgabíró,
 5 IV   |   megjelent a kérdezgető: egy asszonyság, aki életkorára nézve úgy
 6 IV   |       ezer bocsánat, tisztelt asszonyság – hebegé, székével odább
 7 X    |      ha rám nem hallgatsz. Az asszonyság férje mindent megtudott!
 8 XII  |       e talánynak?~Eközben az asszonyság újra meggyújtotta a gyertyákat:
 9 XIII |    tartott levelet; s az öreg asszonyság ezt nagyon köszönte, de
10 XVII |   Majd ha egyedül leszünk.~Az asszonyság jobban tudta ezt („Majd
11 XVII | azután vidám, csevegő lett az asszonyság. Köszönte ezer milliomszor
12 XXIII|      falun! – Ez volt az öreg asszonyság véleménye. – Különben is