Fezejet

 1 I    |      szolga; csendesen keresztet vetett magára, s előrement az ökreihez.~
 2 V    |       hogy a toportyán bukfencet vetett a levegőben. Ez még dühösebbé
 3 VIII |      papírdarab egyszerre lobbot vetett.~Csakhogy e papírdarabok
 4 XII  |         veres nadrág s félvállra vetett, kopott farkasbőr kacagány;
 5 XIII |          a légszeszt, mely fényt vetett a górcső tárgyaira, s elébb
 6 XIII |      emelkedő hold az ablakon át vetett derengő világot. Azután
 7 XVII |      Bálnokházyné egy tekintetet vetett utána azokkal a szép, kifejezésteljes,
 8 XX   | tekintetet, amit e szónál Loránd vetett rám.~– Igazad van, öreg. –
 9 XXVII|       Fosztó!~Két cimbora vállra vetett szűrdolmányban eléállt.~–
10 XXX  |          amit a két férfi feléje vetett, elárulá előtte a beszéd
11 XXXI |      Loránd csak egy futó szóval vetett oda, abból ők nagy magyarázatot