Fezejet

 1 II   | szülött az öregebbre?~Messze út jártán eltöprengtem e gondolaton,
 2 II   |   magamnak megmagyarázni.~Az út benyomásaira nemigen emlékezem
 3 III  | utazni, hosszú volt egy napi út.~De én azért korán reggel,
 4 X    |    aztán félrekanyarodott az út, s a fedett kocsi szertelen
 5 X    |    hiszen tíz év elég hosszú út még. Akkorra meg is vénülünk.~–
 6 XII  |     ne ismerhetnők.~A hosszú út, amit idáig tett, nem lankasztotta
 7 XVIII|   keze!~Ezt az asszonyt ő az út közepén hagyta el, melyen
 8 XVIII|   mámoros szerelem!~Csak egy út van, és az egyenes: – a
 9 XVIII|      sem olyan hosszú már az út.~A végzetnek teljesülni
10 XX   |     arról beszélnem, hogy az út milyen rossz ilyenkor az
11 XXXI |     azután a szívig rövid az út.~Az elősiető orvos igazolta