Fezejet
1 I | pokoli kínnal rohanja meg, s e szívtépő kínok között folyvást
2 I | az őrüléshez voltam közel e tépelődés miatt. Most ugyanez
3 I | hogy atyánk meghalt.~Loránd e szóra összekulcsolta fején
4 I | mondom! – felelt keményen.~E szokatlan hang egészen megriasztott;
5 I | kérdezné magában: miért nincs e fiúk apjának feje. Azután
6 I | kis patak folyt keresztül; e patak mellett volt egy kis
7 I | szóltak. De annyiszor leírtam e szókat a porba, mígnem értettem
8 I | cseppre kellett kiürítenünk e legkeserűbb pohárt, mely
9 I | mikor visszajött, éppen e nagy eszmét találta küzdelemben
10 I | Ebben az évben építettük e szomorú házat. Jób volt
11 I | jöttetek, míg én nem híttalak?”~E szomorú ház homlokára hiába
12 I | Öreganyánk szemei úgy villogtak e pillanatban; rajtam valami
13 I | férjemet, hogy nem lesz e történetből semmi baj. Férjem
14 I | volt már a negyedik lakója e kísértetek házának.~Holta
15 I | Itt járkált óra hosszat e kertben ábrándozva, évelődve,
16 I | azt mondá, hogy mielőtt e hosszú útra elmenne, még
17 I | közös sírba; csak ne ide, ne e rettenetes házba; ez iszonyú
18 I | soha, hogy nem folytatjátok e család szerencsétlenségeit;
19 I | De azt is tudjátok, hogy e borzasztó hálóteremben csak
20 I | temetőárok!…~Nagyanyánk e szóval indulatosan eltaszított
21 II | bírtam mondani, de hogy e legelső válás legjobban
22 II | és arcomat megcsókolta, e szókat rebegé fülembe suttogva:~–
23 II | Messze út jártán eltöprengtem e gondolaton, s nem tudtam
24 II | hívták, de ő maga is kiejté e nevet; az tehát nem lehet
25 II | szigort öltött arcára, midőn e tárgyról felvilágosítást
26 II | Holzbirn”.~Akik emlékeznek e tény szimbolisztikus jelentőségére,
27 II | értettem. Hanem amint Márton e végsort: „Ó jé, Herr Dintenklex!”
28 II | aztán mindenki nevetett.~E nevetés alatt Henrik minden
29 II | valami időmérték, hogy mikor e nótának vége van, akkor
30 II | engedem! Loránd bátorkodott e kérdést tenni: „Miért?”~–
31 II | valamit találjon válaszolni e jeles férfiúnak, ki buzgalmát
32 II | mindjárt több bizodalma is volt e derék férfiúhoz, mint elébbeni
33 II | tanodából került elő. Óh, én e tekintetben hallgatok a
34 II | dicsekedett vele soha.~Mikor e nagyon kedves és előzékeny
35 III | magamat hagyhatnának ott. Hogy e szónál kővé nem vált, nem
36 III | veték Melanie arcára, s e percben oly leverő büszkeséggel
37 III | vissza kezemet a pohártól.~E kétkedő mozdulatom tán magára
38 III | nagybácsi figyelmét, mert e leereszkedő észrevétellel (
39 III | mondta nagyobb elszántsággal e frázist: „Victrix causa
40 III | Nagyanyám elég gondatlan volt e szónál mindjárt felfedezni,
41 III | kétszersültet sütni! Soha nem fogom e gyanút magamról lemoshatni!~
42 III | udvari tanácsos.~Én elhűltem e vakmerő mondásra! Azt hittem,
43 III | vakmerő mondásra! Azt hittem, e szóért most az egész társaságot
44 III | nyomtam, úgy el voltam fogulva e tény nagyságától, hogy aki
45 III | bátyádra vigyázz! Ismét e szó!~Ismét az intés, hogy
46 III | egyszerre felderíté előttem e második; először azt hittem:
47 IV | mindig mulatságnak tartatott e gyarló emberi nemzetnél.
48 IV | komoly színezetre válni e szomorú jelenés.~– Legelsőbben
49 IV | bocsá’, Belzebub! Ki fogná e neveket kanonizálni! Ezek
50 IV | sem, aki pogány volna.~S e mentalis reservata mellett,
51 IV | azokat nyíltan bevallják, e tisztelettételeikben botrányosan
52 IV | hogyan botránykoztattam meg e jó urat?~– Sárvölgyi úr
53 IV | sváb a kukoricáját, akinek e tisztes régiség tulajdonába
54 IV | csak kikerül valahonnan.~E szóknál Topándy úr kihúzott
55 IV | egyenkint előhúzogatta őket.~– E jó, e nem jó. E még új;
56 IV | előhúzogatta őket.~– E jó, e nem jó. E még új; e biz
57 IV | őket.~– E jó, e nem jó. E még új; e biz szakadt. Hát
58 IV | jó, e nem jó. E még új; e biz szakadt. Hát ennek melyik
59 IV | megmosni – szólt esküdt úr e munka után, úgy érezvén
60 IV | is lehet visszautasítani.~E legutóbbi indok csakugyan
61 IV | ember pedig azt hinné, hogy e szép kezek egyébbel sem
62 IV | nem bírva tovább rejteni.~E szóra őnagysága egyszerre
63 IV | megköszönni a szíves fogadtatást.~E tisztelgésnél az ifjú hölgy
64 IV | csókoljon neki; mielőtt azonban e szándékát kivihette volna,
65 IV | megijedt, mint megörült e váratlan ajándékon. Őnagyságának
66 IV | kellett keresztülmenni.~E kert ajtajáig karonfogva
67 IV | termetére keskeny, s még e szűk termethez oly kicsiny
68 IV | igen nagyon hibáztam, midőn e férfiút saját sérelmemért
69 IV | ma. Képesnek hitte magát e feladattal megküzdeni.~Csalatkozott.~
70 IV | énekelte, hogy „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely”,
71 IV | azóta nem nézheti jó szemmel e retrográd irányú szörnyetegeket.~–
72 IV | demokrata-centralista; s e kérdés az, hogy a túrós
73 IV | nagy gravamenre adatott ok e kellék figyelembe nem vétele
74 IV | férfiúnak a torkán akadt e szóra. Esküdt úrnak a nagy
75 V | paripa mégiscsak meghorkan e libegő éjjeli lángok láttára;
76 V | nyomában agyontiport farkast.~– E bizony jó lesz bundának.
77 V | az volt egyedüli bejárat e várba: az volt a kapu.~A
78 VI | Mennyire irigylettem én e kicsiny ember ügyes társalgását,
79 VI | az.~Én azt vártam, hogy e gyalázatos rágalomért Loránd
80 VI | pergas. Dixi!~Az öreg Márton e megérdemlett leckézés alatt
81 VI | édesanyádról ír benne.~E szóra egyszerre magamhoz
82 VI | ennek az embernek, hogy e szónál el ne nevesse magát,
83 VII | apró betűs írást tett elém e szókkal:~– Ezt itt másold
84 VII | magyarul volt. S mik voltak e titokban írt, rejtve szaporított
85 VII | hallatára elmondani szabad volt.~E válaszomra egyike a fiatalabb
86 VII | hittem, hogy a direktor e szónál nem fog kevesebbet
87 VII | ellentmondani, és tagadni azt, amit e bűnös ifjak védelmére felhozott.
88 VII | kérlelhetlen szigor hangján voltak e szavak mondva; de nálam
89 VIII | írt neki.~– Olvasd!~Gyáli e sorokat olvasá:~„Gyáli kézbe
90 VIII | lobbot vetett.~Csakhogy e papírdarabok nem azok voltak,
91 IX | falevél is lefagyott a fákról.~E három májusi téli est legzordonabbikán
92 IX | itt, s meg-meg elaludt.~E félhomályban az előtte elmentekről
93 IX | félelem nézni; – hát még ha e két odú között egy harmadik
94 IX | szenvedniök azoknak, kikről e szomorú hagyomány rá maradt,
95 IX | azokat lássa jönni, mint e csendes, vértelen arcokat,
96 IX | világos van így. Ma nem szabad e szobában gyertyának égni.~–
97 IX | könyörgött előtte.~Loránd e kézszorításra kezde az eddigi
98 X | mégy, oda én is megyek.~E nagyon együgyűnek látszó
99 X | bátyám.~Loránd megdöbbent e szóra.~– Az én becsületemet?~–
100 X | egészen a tiéd, átengedem.~E közöny a legszentebb eszmék
101 X | azt, hogy Loránd meghalt!~E szóra felforrt bennem a
102 X | aki miatt el fogod hagyni e nőt.~Loránd vállat vont.~–
103 X | Csak tíz esztendeig ne! E mai naptól számítsd a tíz
104 X | nevem lesz Tátray Bálint. E név alatt fog ismerni Topándy
105 X | legkedvesebb fiuk!~Érik-e ők e tíz évnek végét!?~– Fogadod
106 X | előtt soha el nem mondod e titkot?~– Fogadom – – becsületemre.~
107 X | küldött. Én másfelé megyek.~E szónál Márton legény olyat
108 X | tegyen velem? Éjféli időben e rosszhírű külvárosi háztömkelegen
109 X | szavadra emlékezzél! – Loránd e szót súgta még. Aztán megcsókolt,
110 XI | hogy a legelső szó, melyet e roskadozó, kézen vezetett
111 XI | visszatartani ideges rohamait, éppen e percben, mely minden emléket
112 XI | Dezső pedig velünk jő.~Anyám e szóra rám tekintett, mintha
113 XI | megfogva mind a két kezét, e szóval köszönte be indulatosan:~–
114 XI | Kedves asszonyhúgom, e kérdést nekem kellene legjobban
115 XI | tartozom őt üldözni.~Bálnokházy e szónál élesen reám szegzé
116 XI | ki maga is oly fehér lett e pillanatban, mint ősz haja.
117 XI | becstelenségen kívül károm is van. E hűtlen tett engem és leányomat
118 XI | ez asszony előtt tovább e tárgyról. Láthatja, hogy
119 XI | megöli őt vele.~Bálnokházy e beszéd alatt egyre engemet
120 XI | Amint őnagysága tudtomra adá e két rettenetes vádat Loránd
121 XI | tudósításaim vannak róla, hogy e nő a határszélen egy fiatal,
122 XI | év múlva. – Alig mertem e szót kimondani.~Mindketten
123 XI | Mindketten elszörnyedtek e szavamra.~– Dezső! Tréfát
124 XI | hitte, őelőtte nem akarom e fölfedezést tenni.~– Ne
125 XI | nem”.~Képtelen vagyok e jelenetet végig leírni,
126 XI | szobában az ajtófélhez.~E leírhatlan jelenet alatt
127 XI | rád nézve nem született.~E pillanattól fogva kezdett
128 XI | Alattomoskodtam. Arra gondoltam e percben, hogy ha Fánny gyermekes
129 XII | sütötte el annyira arcát, hogy e szép, nemes vonásokban a
130 XII | Szervusz, cigány!~A lovas e szónál ellökte melléről
131 XII | büszkén s némileg mentegetőzve e vágásra.~– Tudom. Ismertem
132 XII | egymásra.~Loránd borzadva nézte e jelenetet.~Az imént oly
133 XII | bőrödig!~– Mit? – kiálta fel e szóra dühösen a nő, s e
134 XII | e szóra dühösen a nő, s e percben olyan lett az arca
135 XII | Azt próbáld meg! – s e szónál úgy ütötte a kés
136 XII | lehetett volna azt felhúzni e rövid tusa alatt. Lorándnak
137 XII | testével védi.~Mi nyitja lehet e talánynak?~Eközben az asszonyság
138 XII | kezdte még csak meglepni e nemes, büszke tekintet.~
139 XII | dologban.~A nő nevetve mondá e szavakat; azután egyszerre
140 XIII | kéz Topándynak, hogy ha e napokban egy fiatalember
141 XIII | mindkettő szerette volna e rendkívüliségek okát kifürkészni
142 XIII | unokaöccsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom tengertükre
143 XIII | kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~– Hallja
144 XIII | hatást fog az ifjúra tenni e felfedezés?~Az első napok
145 XIII | cigányleány. Valami tárgynak kell e szívben lenni, mely azt
146 XIII | meglepte Cipra is a két férfit e csendes mulatságok közepette,
147 XIII | s ha nem értette is, ami e magas tudományban fogalmain
148 XIII | annyira elsekélyült már e pusztai magányban, hogy
149 XIII | is elveszhet addig, aki e titkot őrzi. És talán az
150 XIII | vett magának, hogy előhozza e tárgyat.~– Igazán úgy nőtt
151 XIII | vért Homér Iliászából, mely e kicsi rovar szárnypajzsához
152 XIII | És most figyeljen ön oda: e kis rovar két szárnya között
153 XIII | a vér lüktet ereiben, s e féreg gyomrában megint más
154 XIII | férgek élnek; és azokat már e mikroszkóp nem mutatja meg.~–
155 XIII | éppen úgy követelte, hogy e bosszúra hívó hangot feljegyezze
156 XIII | kincseink”-től búcsút vegyünk. E két nap alatt csak kétszer
157 XIII | folytatá a történetet:~– E naptól fogva egészen megváltozott
158 XIII | félnek, annak áll jogában e névjegyet a tizenhat év
159 XIII | volt joga megvetni, holnap e megvetés jogát saját maga
160 XIII | melyben elvégzek mindent, s e gondolat nem nyugtalanít
161 XIII | nem enged. Vedd át tőlem e hagyományt, hadd pihenjek
162 XIII | rábeszélned – a neve Sárvölgyi.”~…E szóknál felkelt Topándy
163 XIII | hogy az az ember, ki e levelet írta – őrült?~Őrült? –
164 XIII | magadat; tekintsd, hogy e felebarátunknak kedves,
165 XIII | egyenlítve”, s add át nekem e rettentő kötlevelet! Holtomig
166 XIII | nyarán keresztül borult volt e kínos tartozás miatt, mely
167 XIII | Sárvölgyi esküdött, hogy nem tud e tárgyról semmit. Megesküdött
168 XIV | hüledésével rebbent vissza e gyilkos tettre, olyat sikoltva,
169 XIV | mindennapi ábrándos ölelkezésnek e delejes tárgyát most levágni
170 XIV | neje.~– Bibliai? – kapott e szón a cigánylegény, s felvillanó
171 XIV | veheti hasznomat.~Magában e szavak értelmében annyi
172 XIV | tekintet nem árulá el, hogy ő e messze földön véletlenül
173 XIV | Valami távollevőnek szólt e sóhaj?~Vagy mikor ebédnél
174 XIV | beszélgetéskor fölvette e tárgyat:~– És ki az az „
175 XIV | fő megtudni való.~Melanie e kérdésre csak szemjátékkal
176 XIV | Loránd!~– Hozzá fogsz menni?~E kérdésre Melanie finom bal
177 XIV | Cipra nem állhatta sokáig e kínzást.~Egyszer négyszemközt
178 XIV | vallomás is.~Cipra iparkodott e gyöngéd mondás lehető hatását
179 XV | másik a kertre vezetett. E folyosóról nyíltak jobbra-balra
180 XV | Hanem Melanie-t nem láthatá e helyről. Öltönysuhogásról
181 XV | nyugtatá, és imádkozott.~És e percben a megdicsőülés sugárzott
182 XV | imádkozó szűz alakja! Aki e látományt meglopta, az minden
183 XV | vonagolva mint egy féreg.~E zajra Melanie felriadt,
184 XV | Rongyos sátor volt a tanyám!”~E bizarr dalt sajátságos bús
185 XV | felett még célozgatni is mert e tréfás jelenetre, Lorándnak
186 XVI | vonásából, hogy szív intézte e kérdést a szívhez.~– Lássa
187 XVI | senkinek.~– Tehát tiltva van e kérdés?~– Akinek megengedtem,
188 XVI | gyöngéden odavoná ajkaihoz e finom kezecskét, s annak
189 XVI | többé. Én annak, akihez e titok fűzött, meg vagyok
190 XVI | Ki ismerhetne rá ezentúl, e helyzetben, ez arccal, e
191 XVI | e helyzetben, ez arccal, e név alatt? Nem született-e
192 XVI | ha volna is ember, aki e szószegésre azt mondaná:
193 XVI | neki is tett fogadást. És e fogadás is erős volt. Két
194 XVI | kereste menedékét.~És aztán e szép szemekben. Lehet-e
195 XVI | Lehet-e meghalni annak, akire e két csillag így mosolyog?
196 XVI | aztán az is jólesik, hogy e mennyországot éppen azon
197 XVI | Sokszor látjuk az életben e tüneményt. Egy-egy délceg
198 XVI | Melanie arca mélyen elpirult e szóra: Cipráé annál jobban
199 XVII | magátul elpattant régen.~E tiszta, hideg, átlátszó
200 XVII | átlátszó ábránd helyén most e forró káosz! Mit tegyen
201 XVII | mezőn, a háznál, mindenütt e tömkelegben járva érzi magát;
202 XVII | járva érzi magát; mindenütt e végtelen lánc csörömpöl
203 XVII | és ölelkezzünk”). Azért e találkozási szcénának még
204 XVII | az megszorítá kezét, s e kézszorítással ott tartá
205 XVII | igen”-t; így például, ha e kérdés négyszeres változatára: „
206 XVII | olyan jól esett mindenre e száraz, hideg, folytatásra
207 XVII | legőszintébb tiszteletünk felől.~E szót csakugyan súgva mondá
208 XVII | legyen Melániámnak násznagya. E szóra mégis elmosolyodott
209 XVII | boldog naptól függ, amit e kérdésre válaszolok.~Bálnokházyné
210 XVII | Loránd kedvetlenül nézett e csoportozatra, míg Cipra
211 XVIII | néhány nap még az élet.~E néhány nap alatt vígnak,
212 XVIII | érthető és természetes volt. E levelet rögtön postára küldé
213 XVIII | különben nincs szükséged e bujdosást folytatnod többé.
214 XVIII | farizeus váltani fog, mikor e csacska asszony kifecsegi,
215 XVIII | azt mondá:~– Valamit, ami e levél körületénél nem nagyobb.~
216 XVIII | nagyobb.~Ketten azt értették e példából, hogy „gyűrűt”,
217 XVIII | mint hajdani iskolatársát.~E névre Cipra egészen átdelejesült.
218 XVIII | a férfiak is megnézték e szóért. – Ugyan ki üldözte
219 XVIII | Ciprának nagyon meglepő volt e beszéd. Sokan vannak, akik
220 XVIII | vonzzanak is egyéb mágnesek e helyre, de oda okvetlenül
221 XVIII | cigányleány mind nem értette e banális tréfákat, amik az
222 XVIII | Gyálinak, hogy a vén táblabíró e sajátságos geográfiai helyhatározására
223 XVIII | kitűnő állást foglal már el e nagyfejedelemségben?~– Kamarási
224 XVIII | botrány keletkezett volna. E finom nagyvárosi gavallér
225 XVIII | nekem tudnom, hogy mi van e levélben írva?”~„Hátha azt
226 XVIII | csoportjaiban.”~„Nem töröm fel e levelet.”~„Utolsó lépésem
227 XVIII | a közönséges ólomgolyó. E pisztolyokat saját útitáskájába
228 XIX | rá az első napokon, hogy e helyet át kellett neki engednem:
229 XIX | át kellett neki engednem: e szentelt emlékezettel körülfátyolozott
230 XIX | érte később a sorsot, hogy e helyet betöltve tudtam általa.~
231 XIX | idő kérdése volt köztünk e gondolat. Annyira nem kétkedtünk
232 XIX | boldognak lenni. Én várok, s e várásban nekem elég örömem
233 XIX | Óh, mint szerettem volna e szóért megcsókolni; de sokkal
234 XIX | felfedezheted, hogy ő hol van. Miért e hosszas titkolózás, azt
235 XIX | tettél rá, tartsd meg; s ha e fogadással tíz évig tartó
236 XIX | kísérletet kockáztattam e tárgyban. Lorándnak írtam,
237 XIX | adtam oda a mennyországból e földön!~
238 XX | szokatlanul sok vendége jött e fogadónak; Topándy víg cimborái
239 XX | el azt a tekintetet, amit e szónál Loránd vetett rám.~–
240 XX | férfitivornyát egészen józan fővel, s e divina komédiában, hol tudtán
241 XX | találkozott.~A magyar elsőbbségét e téren sem engedék át.~Akadt
242 XX | Isten kölcsönözte volna ide e percre pallosviselő árkangyala
243 XX | egész társaság elhallgatott e jelenet alatt; valami kínos
244 XX | melyben a fegyvert tartá, s e nagy csendesség alatt azt
245 XX | kísértetlátó emelkedett fel e szavaim alatt ülőhelyéből,
246 XX | Mindenki el volt ámulva e jelenettől, s hagyta őt
247 XX | rendelt volna mellém, aki e rossz munkában meggátoljon.~
248 XX | magukat a tivornyázók közé e sikoltással: „Fiam! fiam!”~
249 XX | fiam!”~Mindenki fölállt e tiszteletreméltó jelenet
250 XXI | mindenért. És azután úgy örült e bocsánatnak, mint egy gyermek,
251 XXI | kéznyomás érinté vállát e percben.~Zavarodtan tekinte
252 XXI | cigányleány elérti, mi van e tekintetben mondva, mi van
253 XXI | és nem találták ki soha.~E szomorú mélázásból Topándy
254 XXI | nem történt semmi. Engemet e pillanaton túl ha szomorúnak
255 XXI | amikért gyászolok.~Cipra örült e szónak.~– Bátyám és öcsém
256 XXII | hangzanak a folyosón; s midőn e hangra Boris asszony nagy
257 XXII | Sárvölgyi is előkereste e napra fecskefarkú fekete
258 XXII | kezdenem a történetet, mely e sajátszerű végzetet felvilágosítja.~
259 XXII | Következéseik azonban mind e mai napig kihatottak, s
260 XXII | nagysádtokat, hogy hallgassák végig e történetet, s azután mondjanak
261 XXII | éppen akkor mind elégeté. E darabka lilaszín papírt
262 XXII | foltok hogy kigyulladtak e szóra: „amerikai párbaj”,
263 XXII | mai napig, sejtve, hogy e kiszámított ravaszságnak
264 XXII | kedves jó rokonom, miután e két cédula nem más, mint
265 XXII | oldalán most is ott van e nagyon tisztelt hölgy kézírása;
266 XXII | homloka körül olyan volt e percben, mint egy szép Medúza-fő,
267 XXII | Sárvölgyi sápadtan emelkedék föl e rémes jelenet előtt. Mintha
268 XXII | megfogtam Loránd kezét, másikkal e nyomorult szemébe tartám
269 XXII | közül.~Lorándnak kéj volt e három arcot nézni, míg testvére
270 XXII | ragyogás volt észrevehető, s e ragyogás nem abbeli örömében
271 XXII | anélkül, hogy megzavarodnék e fölfedezésre. – Azt hiszem,
272 XXII | Ciprát és a kedves Fánnyt. Mi e derék lyánkákat igen nagyon
273 XXII | feneketlen mély haragnak kell e nő szívében őiránta lenni,
274 XXIII | boldog fog lenni akkor is, ha e darabokra tört szívet neki
275 XXIII | nyakát, de mindamellett e puritán elve nem akadályozá,
276 XXIII | Loránd volt a násznagy.~E hivatalos állásánál fogva
277 XXIII | ruháját is felvette már, s e kérése oly forró támogatásban
278 XXIII | megszorítva.~Az értette, mi van e kézszorításban.~A gyilkos
279 XXIV | hívő tőkepénzesére, kikkel e magas urak nevében üzleteket
280 XXIV | gondolatokkal eltelve.~– De igyad ki e poharat, ha mondom; mert
281 XXIV | mentek, én az udvaromban e két állat személyében kiparódiáztattam
282 XXIV | személyében kiparódiáztattam e szertartást.~Loránd elszörnyedve
283 XXIV | itt magukra egyedül. Hanem e tekintetben megvannak a
284 XXV | Valóban úgy tesz, mint aki e házasság által csupán áldozatot
285 XXV | kedvelői a bagórágásnak.~E hiányos beosztásból aztán
286 XXV | leendő férjére hagyta, s e végrendeletét a káptalanhoz
287 XXVI | Faluhelyen nem szokás elűzni e szegény csavargókat; adnak
288 XXVI | S ha anyád ellenezné e házasságot?~– Arról én felelek.~–
289 XXVIII| leshelyeikből a cinkosok.~E perc egyszerre visszaadta
290 XXVIII| is Cipra kezében hagyva.~E megnyert pillanatot Loránd
291 XXVIII| Topándy szava a folyosón.~E hangra kezdett eszmélni
292 XXVIII| ostromlott ajtótól.~Loránd e helyről nem láthatott a
293 XXVIII| kétszer füttyentett élesen.~E kettős füttyre Loránd látta,
294 XXVIII| elesett.~Mennyi lélekerő kell e merész tetthez! Milyen forró
295 XXVIII| milyen hideg kéz!~Most e rémséges pillanatban megtudta,
296 XXVIII| visszalövöldözni; Fosztó aztán megijedt e nem értett fordulattól,
297 XXVIII| lövéssel őket üdvözölte.~E lövésnek döntő hatása volt.
298 XXVIII| leányát gyilkolta hát meg!~E gondolat oly dühöt keltett
299 XXVIII| semmit.~A tér is rossz volt e küzdelemre.~Akadályozó bokrok
300 XXIX | követelte vissza, s tiltakozott e természetellenes roham miatt.~
301 XXIX | asszony sem vala rest; amint e merényletet észrevevé, ő
302 XXIX | befellegzett”.~Sárvölgyi úr e tömeges mandátumletevést
303 XXIX | nemes állat orrát.~És íme e koccanásra – egy lázsiás
304 XXIX | tallérok is!~A cigányasszony e szóra elveté kosarát, s
305 XXIX | a pók a szögletben örül e vészhangnak. Most közelítenek!~
306 XXIX | éjszakán keresztül akart hatni, e zsibbadt csendből hangokat
307 XXIX | borzasztó mészárlás éppen e pillanatban megy végbe?
308 XXIX | levelet megtalálják!~És már e percben mindén el van árulva!~
309 XXIX | csendesség odakünn?~Mi titka van e szörnyű éjszakának, amit
310 XXIX | menni, hogy szemközt álljon e kísértettel? El merje-e
311 XXX | megkérdezé: mit jelent e mondás, mit a másik? Miért
312 XXX | Csendes borzongást érze testén e gondolatnál.~Mi titokteljes
313 XXX | szolgabíró.~A leány megrettent e férfi láttára. Itt jön a
314 XXX | belülről volt a zárban. E teremnek még két ajtaja
315 XXX | Topándy felmagasztaltan emelte e szóknál kezeit feje fölé.~–
316 XXX | mennyi boldogság ragyogott e felmagasztalt erejű szemekből!~–
317 XXX | Lorándra.~Topándy elérté e néma kérdést.~– Loránd nem
318 XXX | szorított a lelkésszel.~– Ha e kéz vétett e másik ellen
319 XXX | lelkésszel.~– Ha e kéz vétett e másik ellen valaha, ez a
320 XXX | fizetve – monda a lelkész.~– E kéznek áldásra kell ma megnyílni.~–
321 XXX | itt tegnap megkérte tőlem e hajadon kezét. Rég szeretik
322 XXX | azt mondá neki belül, hogy e leánynak joga van azt hinni,
323 XXX | most is enyelegnek vele, s e gondolat úgy elszorítá szívét.~–
324 XXX | mindkettőnk boldogsága. E boldogság teljes mértékét
325 XXX | le nem vettél fejemről, e percben össze ne szorítsd.~
326 XXX | akarja alkotni a sorsot, és e kegyetlen úrhölgy átka terhelné
327 XXX | fölemelkedve helyéről, és e szóban benne volt minden:
328 XXX | emberek szavával, hanem amint e szót kimondá, hirtelen átkarolta
329 XXXI | nem élek. Húsz perc múlva e daganat a vállamat eléri,
330 XXXII | volna rá nézve; – hát még e kedélyállapot mellett!~Szíve
331 XXXII | fölött.~Hogy tekintgetett e szomorú zizegő hangon fütyülő
332 XXXII | naphosszant életbölcsészetet e nagyszerű alkotmányos monarchistáktól,
|