Fezejet

 1 I     |    én nem tudok itt magamban maradni.~– Majd megkérdem nagyanyánktól.~
 2 IV    |       hogy mi itthon akarunk maradni.~És mikor Vörösmarty azt
 3 VI    |     ha csakugyan fenn akarsz maradni, eredj le a műhelybe, ott
 4 VIII  |   hiszen valakinek csak kell maradni a háznál.~– Ön képtelen
 5 XI    |      egy alak mert közelében maradni, akire én eddig nem is ügyeltem,
 6 XVIII | olvasunk; de én szeretek itt maradni, s meg vagyok elégedve ezzel
 7 XVIII |      értődik, hogy itt fogsz maradni nálunk.~– Természetesen!
 8 XVIII |     te nem fogsz azalatt itt maradni.~– Mennykőt! Tán csak kilöksz?~–
 9 XXII  | Vajon soká fognak-e ezek itt maradni? Vajon nem üt már bele a
10 XXVII |    az őrzésükre. Ki akar itt maradni?~Mind hallgattak.~– A lovakat
11 XXVIII|      leány –, annak ott kell maradni, amíg élek. Menjen! Ragadjon