Fezejet

 1 VII  |             szabadulhattam, siettem Lorándhoz.~Büszke voltam abban az
 2 IX   |        hallott léptekkel nyitott be Lorándhoz. Bálruha volt rajta; táncvigalomnak
 3 IX   |             Hermine oly közel lépve Lorándhoz, hogy fülébe suttoghasson. –
 4 XII  |            No, csak frissen – szólt Lorándhoz rekedt hangon –, kapjon
 5 XIII |      elértette volna, fordult ismét Lorándhoz.~– Azért csak híjon maga
 6 XIII | felsóhajtott, s hirtelen odahajolva Lorándhoz, azt súgá neki, elpirulva:~–
 7 XIII |            úgy beszélt, mintha csak Lorándhoz szólna csupán, akarta, hogy
 8 XVII |         egész világot, mely Áronffy Lorándhoz mint egy nyúlós iszaptenger,
 9 XVII |       Ciprát.~– Ugyan kérem – szólt Lorándhoz –, még nem mutatott be tisztelt
10 XVIII|            után.~– Barátom! – szólt Lorándhoz – ez a te cigányleányod
11 XXII |             erre ő is közelebb jött Lorándhoz. – Maguk Sárvölgyiékhez