Fezejet

 1 II  |            fokozatosan a keserv végig lelkem húrjain, a csendes tárgyakról
 2 IV  |           odakinn.~– Jól van, Boriska lelkem, hát csak nézzen utána annak
 3 IV  |              fog? – Galuska.~– Látom, lelkem, hogy galuska – mondogatá
 4 VI  |              volt ez a cinizmus az én lelkem előtt.~Nemcsak a gyomrom,
 5 VI  |        Nemcsak a gyomrom, de az egész lelkem föl volt háborodva.~Hogy
 6 VII |             úgy éreztem, hogy testem, lelkem kőbül van. Tessék ráütni!~–
 7 XII |            napig jöttem.~– Tudja mit, lelkem? Amit ott kapna, az nem
 8 XII |         akarna lenni Topándynál? Hja, lelkem, tudja-e, hogy az milyen
 9 XIII| tisztességtételt.~– Hallja maga, édes lelkem; nekem többet ne csókoljon
10 XIV |           nyájasság egyszerre? Ha én, lelkem, annyit néznék egy leányra,
11 XXVI|          felelném rá, és fájna bele a lelkem: „Anyám, szakíts ki szívedből,