Fezejet

 1 I     |        Mert beteg.~– Hát miért kacagott az éjjel úgy?~– Mert beteg.~
 2 II    |       a szememet, hanem inkább kacagott, sikoltozva tapsolt; nagyon
 3 IV    |      Megvasaltatnak? Hahaha! – kacagott fel Topándy. – Ezt már csakugyan
 4 IV    |    rugdalta a földet, és egyre kacagott.~Az ifjú tisztviselő aggódva
 5 X     |   hasára nyomta két kezét, úgy kacagott, azután a másik oldalra
 6 XIII  | összecsapta a feje fölött, úgy kacagott – az úrhölgy – a cigányleány.~–
 7 XIII  |     semmit.~Azzal a szeme közé kacagott a leánynak; Cipra sírva
 8 XIV   |   leült a helyére, és tréfált, kacagott – mindig és folyvást a finom
 9 XIV   |       kihajolt az ablakba, úgy kacagott. Tulajdonképpen nehéz lett
10 XV    |   dévajon henteregve a földön, kacagott egyre, mint akinek sikerült
11 XXVIII| leszünk mind a ketten!~A rabló kacagott.~Loránd minden erejét összeszedte,