Fezejet
1 I | egyedül ne menjek haza. Mikor ráért, nekem játékszereket
2 I | alkalmával tapasztalhattam, mikor zengett a házunk az ismerősök
3 I | azt láthattam abból, hogy mikor apámmal végigmentünk az
4 I | jókedvűnek sem láttam soha. Mikor a legvidámabb lakomák voltak
5 I | néha örök kötése mellől, s mikor apám úgy elmerengve ült
6 I | mesélt a régi időkből, s mikor azokon elkezdtünk nevetni,
7 I | könnyű, de az elalvás nehéz, mikor az ember még gyermek, és
8 I | is kettős ünnep volt az, mikor sátoros ünnepeken atyánkkal
9 I | bántottalak? Ne haragudjál!~Mikor aztán sokáig sírt, és folyvást
10 I | tanított meg rá.~Olyankor, mikor sírnom kellett volna, csak
11 I | neki, hogy a hideg lel, mikor azt kérdezte, hogy mért
12 I | foglalkozzék.~Délután azonban, mikor bátyámat készülődni láttam
13 I | s a kutyáját csitította, mikor az neki akart indulni a
14 I | hazatérjünk.~Már alkonyodott, mikor egy kis nyárfaerdőbe értünk;
15 I | azt nem bírtam kitalálni. Mikor aztán az ég lassankint a
16 I | s előrement az ökreihez.~Mikor a faluhoz közel értünk,
17 I | nehogy ugatni találjon, mikor azok elhaladnak.~A vasvillás
18 I | s megcsókolt bennünket, mikor megérkeztünk.~Azután megint
19 I | akkor lehetett rálátni, mikor a hátuljához értünk.~Azon
20 I | gyermek koromtól fogva, mikor még nem bírtam felkelni
21 I | Zubbonyos kisfiú voltam, mikor a színes kavicsokat kiszedtem
22 I | Amint a legelső ünnep jött, mikor én már a betűket ismertem,
23 I | halottnak. Dorgálta, mint mikor gyermeket szidnak, ki megvágta
24 I | szabadság rajongója lett; mikor visszajött, éppen e nagy
25 I | meggyűlölteté vele önmagát, hogy mikor az élet gondjaitól megszabadult,
26 I | nyugodtan szürcsölgeté kávéját.~Mikor aztán készen volt vele,
27 I | A telet gyűlölte nagyon. Mikor az első hó leesett, kedvetlensége
28 I | megrendeltük postalovait; reggel, mikor már indulókészen állt minden,
29 I | tizenegy éves volt már, mikor anyja észrevevé, hogy nem
30 I | nem igaz! Ne higgyétek, mikor azt mondtam, bárcsak halálhíre
31 I | bizony sírtam örömömben, mikor újra karjaim közé szoríthatám,
32 II | orvosok is azt tanácsolák. Mikor görcsös rohamai rájöttek,
33 II | is oly jól emlékezem rá.~Mikor nem láttak, mikor magamra
34 II | emlékezem rá.~Mikor nem láttak, mikor magamra maradtam szobámban,
35 II | fiút szükség dédelgetni.~Mikor aztán a hintó előállt, felvettük
36 II | került a sor.~Akkor aztán, mikor engem megölelt, és arcomat
37 II | németül szólt hozzájuk; mikor pedig én leszálltam, sajátságos
38 II | következett egymásra, hogy mikor egyszer a rácsos folyosóra
39 II | nevezném „schnecklik”-nek, mikor azok), nagy kék szemei voltak,
40 II | pisze orra volt; orcáin, mikor nevetett, kicsiny gödröcskék
41 II | kötéssel voltak elfoglalva, mikor beléptünk; az ajtónyílásra
42 II | annyit vehettem ki, hogy mikor hozzám szólnak az asszonyságok,
43 II | s erővel a számba tömte, mikor nem akartam elérteni a szavát.~
44 II | még onnét hazulról, hogy mikor két ember előttem németül
45 II | veszne kárba.~Kilestem, mikor egyszer nem nézett senki
46 II | Csak akkor vettem észre, mikor az a kis pisze ördög elnevette
47 II | így gyűlöltelek én téged, mikor legelőször megláttalak!…
48 II | emberi hang legszomorúbbika, mikor valami gyerek fennhangon
49 II | Azután nagyot nevetett.~Mikor olyan kacagásra méltó tárgy
50 II | hasznát veheti az ember, mikor később valami nagy bajba
51 II | mosolygott, hanem azután, mikor engem meglátott, azon egészen
52 II | Még most is azok vagyunk.~Mikor lefeküdtünk, arra voltam
53 II | meghagyva, hogy rendesen, mikor a reggeli sütéshez készül,
54 II | mely álmomból felzavar, mikor legelőször hallottam ez
55 II | különös adománnyal bírt, hogy mikor a szemöldökét fel- vagy
56 II | mindannyiszor használatba is vevé, mikor valakit meg akart nevettetni,
57 II | elégültség ragyogott arcáról, mikor az öreg legény megdicsérte,
58 II | Tanácsos úr, aki tollat rág, mikor éhezik. Kisztihand! Én nem
59 II | teringettét! Nem húz sárcipőt, mikor sár van. Ezt már megengedem.~
60 II | talán valami időmérték, hogy mikor e nótának vége van, akkor
61 II | az iskolai feladványát, s mikor még egyszer újrakezdték
62 II | Nagy volt aztán az öröme, mikor a kész dolgozatot meglátta
63 II | magát a kitárt könyvnek, mikor az öreg megállt az ajtó
64 II | megállt az ajtó előtt; úgyhogy mikor az benyitott, oly hadarás
65 II | felhúzásával, mint Márton legény, mikor Fromm táti „latein”-járól
66 II | felmondani; hát még ma, mikor az öreg vette a kezébe a
67 II | homlokkal, széles mellel, s mikor beszélt, nem kímélte a hangot,
68 II | vizet se tudna zavarni, mikor aztán egyszer szabad szárnyára
69 II | rám nézve szentírás volt.~Mikor kijöttünk a direktortól,
70 II | van, hogy tanítottak rá.~Mikor privátára mentem – együtt
71 II | óra hosszat birkóztunk. Mikor a táncleckére mentem, együtt
72 II | sem dicsekedett vele soha.~Mikor e nagyon kedves és előzékeny
73 III | találtam, hogy szép fiú volnék, mikor az ezüstgombos atillámat
74 III | Márton is utánam kiáltott, mikor kocsiba ültünk:~– Jó ápitust,
75 III | bátyám előtt? Tudhatná, hogy mikor fel vagyok öltözve, egészen
76 III | tiszteletet érdemlek, mint mikor alsó ruhában lát maga előtt. –
77 III | az hátra reputációmban, mikor ezt a termet megláttam,
78 III | győztem tőle eleget tanulni. Mikor a kanalat vagy az ezüstvillát
79 III | kimondhatatlan gráciával; s mikor evés után ajkát megtörülte
80 III | teletöltöttem, olyan udvarias volt, mikor megköszönte.~Velem különben
81 III | Csupán ebéd vége felé, mikor a gyermekvilágnak is megengedték,
82 III | tetejéig lüktetett bennem, mikor ezt kigondoltam. Már nyúlni
83 III | Így szokott rám nézni, mikor közel járt hozzá, hogy az
84 III | dallam van minden szavában, mikor egymáshoz beszélnek, nem
85 III | az udvari tanácsos háza.~Mikor búcsúzóban nagyságos rokonainknak
86 III | észre, hogy rám se néz, mikor elmegyek.~Az ajtóban Loránd
87 III | Bálnokházy a kezedbe nyomott, mikor az inas kinyitja a kocsiajtót,
88 III | Melanie húgom előtt. Hanem mikor a tallért az inas kezébe
89 III | mint nagybátyám. Hahaha!~Mikor Frommékhoz visszaérkeztünk,
90 III | De én azért korán reggel, mikor a kocsi előállt, már felöltözve
91 III | még aludt, s azt mondta, mikor költöttem, hogy megvárja,
92 III | tetszett, mintha ilyenkor, mikor szomorúan lesüti szemeit,
93 IV | bajuszával, mint a hold, mikor egy hosszú felhő akad előtte
94 IV | ott elnökölt az asztalnál, mikor úri vendégek voltak. Az
95 IV | szépen elhúzzuk a regálékból, mikor kiosztják.~Topándy nevetett.~–
96 IV | higgye-e ezt vagy ne.~– Hát mikor ön és dévaj cimborái bacchanáliáikat
97 IV | jókedvű ember pőrére vetkőzik, mikor melege van; ami pedig a
98 IV | egy kis vitája is támadt, mikor holmi pezsgőspalackról elhámlott
99 IV | Óh, ez nem tesz semmit; mikor az ember Sárvölgyinél akar
100 IV | ilyennel is foglalkozik? Mikor elfogyott a kolbász, szót
101 IV | tréfás gógatását hallatva.~– Mikor kinn járok, akkor szabadon
102 IV | jurátus-kávéházakban országgyűlések alatt, mikor még az ifjúságban több volt
103 IV | olyan kegyes férfiú házához?~Mikor aztán Buczkay eleget tett
104 IV | itthon akarunk maradni.~És mikor Vörösmarty azt énekelte,
105 IV | ambíciója, uralkodása a konyha, mikor mindjárt az első tál főztét
106 IV | az utolsó előtti stádium. Mikor hallgat, és nem lehet szavát
107 IV | ugyan jólesett a szívének, mikor felriadván a pamlagról,
108 IV | legrettenetesebb látvány, mikor egy delnő, kezében egy tál
109 IV | megszabadulhatott.~Csak mikor már jó messze kinn poroltak
110 V | folyott le a mocsár vize. Mikor esős, áradásos idő volt,
111 V | éjszaka meri fölkeresni?~Mikor a holdvilág esőt jósló udvara
112 V | elriasztóbbá téve a táj arcát; mikor a mocsár kigőzölgése lomha
113 V | köddé nehezül a lapályra; mikor az ingovány őslakói, miknek
114 V | és a bűzhödt lég az úr; mikor a bölömbika huhogva felelget
115 V | nádi fészkéről egymásnak; mikor a hímfarkas társait híja
116 V | társait híja üvöltve; s mikor egyszerre valami kísértet
117 V | mint kocsin utazók szokták, mikor nagyot zökken a szekér,
118 V | sokszor találkozhatott velük, mikor ezen keresztüljárt; ismeri
119 V | karimáján libegett akkor, mikor hozzákapott, nagyot libbent,
120 V | homlokára vágódott, mint mikor haragos ember homlokát leráncolja,
121 V | farkasszemet nézve vele; mikor aztán az ordas már éppen
122 V | s a levegőbe hajította.~Mikor a harmadikat is felkapta
123 VI | hogy a francia négyesben, mikor a szólót táncoló férfias
124 VI | elnéztem neki. Hanem egyszer, mikor ugyanezt akarta tenni, megfogtam
125 VI | Loránd mindig az anyjával.~Mikor a társaság eloszlott, még
126 VI | komoly lett.~– Ejh, öreg! (Mikor komolyan szólt hozzám, akkor
127 VI | Loránd olyan zavarba jött, mikor ezt szemébe mondták előttem!
128 VI | rebegém, és megcsókoltam érte, mikor ideadta.~Sok nagy históriai
129 VII | másolatért.~Éjszaka írtam, mikor már Henrik aludt: de ha
130 VII | mellett a többi fiatalsággal, mikor Kölcsey azt mondta, hogy
131 VII | én még akkor sem féltem, mikor a pedellus őrizete alatt
132 VII | arra a célra szolgált, hogy mikor azt kongatják, tudja meg
133 VII | Némelyik rám se nézett. Mikor Schmuck úr ment keresztül,
134 VII | Ki előtt remegve álltam, mikor a hegedülésért megszidott,
135 VII | hegedülésért megszidott, most, mikor igazi baj volt a fejemen,
136 VII | egy válaszom lehetett:~– Mikor ez iratokat lemásoltam,
137 VIII | hogy én azon nevetni tudok, mikor azt látom, hogy valaki megszökik
138 VIII | azután egy kis idő múlva, mikor kezdte észrevenni, hogy
139 VIII | konstelláció a sorstól, mikor egy nő abba a helyzetbe
140 VIII | hamarább megtudhatni, mint mikor már nagyon biztos helyre
141 VIII | csak olyankor emlegették, mikor Hermine meg volt szorulva
142 VIII | léháskodnak ilyenkor más emberek, mikor ő maga ily ünnepélyes hangulatban
143 IX | fagyos napokat!~Hiszen mikor a természet így meghal,
144 X | Ez bántott egy kissé.~– S mikor jönnek haza?~– Az udvari
145 X | közeledni a tíz órához. Aztán mikor üt, ez is olyan arisztokratikus
146 X | csak arra neszeltem föl, mikor Márton legény kinn az utcán
147 X | Tudnia kell az ilyesmit, mikor majd vallatni fog. Hát megmondom.
148 X | mintha bizonyosan tudnám; mikor meg lesz ijedve, lélegzethez
149 X | lennének roskadozottak, mikor minden tavasszal, jégzajláskor
150 X | csak maradjak a sarkában, mikor ő a házba beront.~Egy olyan
151 X | egy udvarra hajtottunk be.~Mikor megállt a kocsi, a bérkocsis
152 X | jegét, hogy kilásson rajta, mikor az érkezik, akire vár.~Óh,
153 X | Tudod, kedves Loránd, mikor hazulról eljöttünk, édesanyánk
154 X | fülembe: „Vigyázz Lorándra!” Mikor öreganyánk itt hagyott bennünket,
155 X | azt kérdik, hol voltál, mikor Loránd legnagyobb veszélyben
156 X | még cölönk, amit cepeljek, mikor magam sem tudom, merre fussak.
157 X | úgy voltam, mint egykor ő, mikor a Duna fenekéről felhúzott
158 X | adtad, két húszast ívenkint, mikor azokat a bizonyos iratokat
159 X | Reisender”-t játszanom.~Mikor az alacsony ajtón ismét
160 X | hogy nekem fizessen valaki, mikor jurátust szöktetek? Ez még
161 X | hallgatta bohó adomáit, mikor hozzám eljött.~– Legelébb
162 X | eltűnt előlem.~Ki tudja, mikor látom őt újra?~Mélázásomból
163 XI | idősebbnek látszott, mint mikor utoljára láttam.~Mikor leszállt,
164 XI | mint mikor utoljára láttam.~Mikor leszállt, Fánnyra támaszkodott
165 XI | észre se vettem: Fánny.~Mikor úti gúnyáját leveté, egészen
166 XI | ültettük fel legelébb, s mikor mind benn ültünk, Fromm
167 XI | volna ők ketten énnekem?~Mikor Bálnokházy lakása előtt
168 XI | próbálta volna most meg! Mikor egyfelől anyám, másfelől
169 XI | hallatszik ki tőle az utcára, mikor pörpatvar van a háznál.~
170 XI | oltalmazni fogja.~– De hát mikor fogod már megmondani, hogy
171 XI | megmondom, édesanyám.~– De mikor? Mikor? Miért nem mindjárt?
172 XI | édesanyám.~– De mikor? Mikor? Miért nem mindjárt? Mikor?~–
173 XI | Mikor? Miért nem mindjárt? Mikor?~– Majd – tíz év múlva. –
174 XI | vissza, és sokára tért meg, mikor szülői a túlsó ajtón eltávoztak;
175 XI | megtudja tőle a mondottat.~Mikor meghallotta azt, az ősz
176 XI | s kimentünk a szobából.~Mikor kiléptünk, azt mondtam Fánnynak:~–
177 XII | visszanézzen, ki jön a háta mögött.~Mikor aztán utolérte, odarúgtatott
178 XII | kísérteti világítást ad. Mikor cukornemű ég a borszeszben,
179 XII | meglelte az ajtó kilincsét, s mikor aztán végre ki tudta azt
180 XII | hangzott: a rabló menekült. Mikor aztán kiért az utcára, ott
181 XII | szegénylegények mesterségit elrontják. Mikor már messze járt is, hangzott
182 XII | kiket a ménló megrugdalt, mikor csikót orozni jártak.~Lorándnak
183 XIII | A szegődést elfogadom; mikor meg tetszik unnod, meg se
184 XIII | asztalkendő volt föltéve.~Mikor Topándy belépett, maga után
185 XIII | olyan szeretetreméltó, mikor így nevetett.~Topándy nem
186 XIII | itt a Fejbetörő csárdában, mikor megálltunk itatni, egy zsivány
187 XIII | hasonló írást egy pillanatra, mikor anyád csókját tudatta veled
188 XIII | nap megismerkedett Loránd. Mikor este vacsora után kezet
189 XIII | Topándy zajos életet élt, mikor cimborái akadtak hozzá;
190 XIII | cimborái akadtak hozzá; hanem mikor egyedül maradt, egészen
191 XIII | mindent tudni!~Egyszer, mikor nagyon jól megmagyarázta
192 XIII | elveszett lelket.~Egyszer, mikor hosszasabban mulattak együtt
193 XIII | feljegyezze valaki, mint mikor Varsóban négyezer mártír
194 XIII | egyszer-egyszer egy dögvész nekiindul, mikor már nagyon el van népesülve
195 XIII | lehet kölcsönt kapni; de mikor kamatfizetésről van szó,
196 XIII | embernek megölni magát, mikor boldog, mikor jó dolga van;
197 XIII | megölni magát, mikor boldog, mikor jó dolga van; hanem egy
198 XIII | engem a hideg lel, ha látom.~Mikor készen volt a levéllel,
199 XIII | láthatta hallgatója arcát, mikor ezeket elmondá.~– És én
200 XIII | elutazásunk előtti évforduló.~Mikor aztán az a tizenhatodik
201 XIV | és halálnak ura a háznál. Mikor akarod, mosás van a háznál,
202 XIV | a háznál; nem úgy, mint mikor a szegény Ciprát a forró
203 XIV | erőt kölcsönzött ollójának.~Mikor aztán egészen simára volt
204 XIV | maga is elnevette rá magát, mikor a tükör felé fordult.~A
205 XIV | meg fogsz engem szidni, mikor valamit elkontárkodom; de
206 XIV | valamit elkontárkodom; de mikor leány leányt szid, az még
207 XIV | lehangolódott bele, mint mikor a hárfán nedves köd vonul
208 XIV | mennyit nevettek együtt, mikor Melanie jött jelenteni,
209 XIV | kesztyű volna rajtok; vagy mikor köténybe szedte a kis sárga
210 XIV | mennyit el tudnak csevegni, mikor este holdvilágnál kinyitják
211 XIV | érintgetett egyszer-másszor.~Mikor egyszer-egyszer Melanie,
212 XIV | távollevőnek szólt e sóhaj?~Vagy mikor ebédnél legkedvesebb falatját
213 XIV | szolgálatot tett magának Cipra, mikor ezt a nevet kimondta Loránd
214 XV | könnyűvérű nevetéssel –, mikor ezek az átkozott cselédek
215 XV | leány folyvást imádkozott. Mikor szemeit fölemelte, azok
216 XV | pedig csak a földön csúszok!~Mikor aztán elvégezte a leány
217 XV | nem nyitotta fel szemeit.~Mikor aztán Melanie, látva, hogy
218 XV | szája után; – hanem azután, mikor a mondat határozottan tréfás
219 XVI | fűzött, meg vagyok már halva. Mikor eljegyzett, még gazdag voltam;
220 XVI | De hát mit csináljak, mikor egyébhez nem értek?~– Jöjj,
221 XVII | a világ csúfsága között.~Mikor tíz év előtt Dezsővel megfogadtatá,
222 XVII | leveleket, miket a testvér írt, mikor az már régen ott lesz, ahonnan
223 XVII | fiú számára az asztalt, mikor már az ivópohár is magátul
224 XVII | hideg, prózai tárgyakról; de mikor látnak, akkor sírjunk, ájuljunk
225 XVII | azt is, hogy Cipra szemei, mikor Lorándra pillant velük,
226 XVII | voltak öldöklő gyűlölettel.~Mikor hazaért Loránd, Cipra a
227 XVIII | kívánok velük találkozni, mikor úgy mutathatom be magamat
228 XVIII | a farizeus váltani fog, mikor e csacska asszony kifecsegi,
229 XVIII | mást értett.~– Hát aztán mikor jön vissza Loránd? – sürgölé
230 XVIII | hatást gyakorolt szívére, mikor az ifjú dandy oly könnyelműen
231 XVIII | elismerő magasztalásokat, s mikor az éppen arról kezdett el
232 XVIII | neki adni. Pedig, ki tudja, mikor ül ennél az asztalnál megint?~
233 XVIII | arca volt a dandynek, mint mikor valaki véletlenül a meggyújtott
234 XVIII | élet mosolygó arcaiba, s mikor ezt bevallottam, a szemembe
235 XVIII | utazóhintóba és a bricskába.~Mikor a kocsik eléjártak, Loránd
236 XVIII | nyargalva a végzet elé.~És mikor majd az est utoléri az utasokat,
237 XIX | csereleány volt a háznál.~S mikor én Pozsonyból eljöttem,
238 XIX | egész borongós kört; mint mikor angyal jár a sötétben dicsfénnyel
239 XIX | tudtuk azt, amit tudtunk.~Mikor aztán én elvégeztem a pálya
240 XIX | előkészületeit, ügyvéd lettem, mikor a legelső ágenciát kaptam,
241 XX | ezeket a fiúkat magukra, mikor találkoznak! Tudjátok, hogy
242 XX | Én nagyon garázda vagyok, mikor bekaptam. Bolond gondolat
243 XX | s igazítsd az enyimhez! Mikor szavadat adtad, Pozsonyban
244 XX | a béke közöttünk, öreg.~Mikor aztán a társaság látta,
245 XX | csak olyankor neszel föl, mikor pohárkoccintásra szólongatják,
246 XX | már a másik szavába, hanem mikor amaz elvégezte a magáét,
247 XX | Loránd mégsem engedett.~– Hát mikor a te druszád, Henneberg
248 XX | cimborák megtették azt, mikor jókedvük volt, hogy egy
249 XX | ketten zavarodva néztek rám, mikor a sorshúzást említettem.~
250 XX | ők is végigrettegték, s mikor az én dühkiáltásomat hallák,
251 XXI | cselédek ételéből szoktam enni, mikor maguk nincsenek itthon;
252 XXI | nápolyi Johanna tett férjével, mikor az gyilkosaival küzdött.~
253 XXII | Az átkozott cigányleány; mikor valami babonát mond, hát
254 XXII | mert kikapta tőle a magáét. Mikor Sárvölgyi került eléje:~–
255 XXII | ünnepélyre készülhettek itt ma!~Mikor aztán a három udvariasan
256 XXII | Milyen kicsiny volt még, mikor Melanie-val együtt táncolt!~–
257 XXII | milyen különös az, hogy mikor még a kisasszony Topándynál
258 XXII | Tehát engedjük meg, hogy mikor Gyáli meg Áronffy urak kisdiákok
259 XXII | pozsonyi szép napokból, mikor Dezsővel olyan sokat sóhajtoztak
260 XXII | azt?~Annyi bizonyos, hogy mikor Dezső a nagyságos asszony
261 XXII | kényszerítem, hogy éjszaka járjon, mikor nem látják, s idegenek között,
262 XXIII | csak ő maga tudja, hogy mikor halt meg, s mennyi idő múlt
263 XXIII | ki előtte annyit, hogy: „Mikor?”~Ő mindig Ciprát értette.~
264 XXIII | édes bűbáj fogja el szívét, mikor abba a csendes hajlékba
265 XXIII | amíg ő. – Emlékezel-e még, mikor első este úgy az ágyba vágtál?
266 XXIII | akkor!~– Emlékezel-e rá, mikor első este eldugtad a perecet
267 XXIII | helyett is hadonázva –, mikor legelőször németül szóltál
268 XXIII | kezét vőlegénye karjába.~– Mikor itt először megcsókoltál –
269 XXIII | érzéstele hangon az ifjú –, mikor itt az ajtófélnek dűlve
270 XXIII | szemeit nem lehet megcsalni.~Mikor azok odabenn el voltak saját
271 XXIV | közönyös arcot fog mutatni, mikor Melanie férjhezmeneteléről
272 XXIV | ily röviden szólongatni, mikor hattyúprémes mente van a
273 XXIV | komolyan? Sárvölgyi tréfált, mikor azt mondta Bálnokházynénak: „
274 XXIV | Bálnokházyné is tréfált, mikor azt mondta leányának: „Kedves
275 XXIV | bizonyosan Melanie is tréfált, mikor harmadnapra az oltár előtt
276 XXIV | mégis gyakran megadóztattak. Mikor Cipra egyedül utazott valahová,
277 XXIV | végigevezünk a csatornán, s mikor a kazal ellenébe értünk,
278 XXV | morgott vissza a fenevad, mint mikor előképe a vadonban a martalék
279 XXV | azt a szép illuminációt. Mikor a berekben leégett a kazal,
280 XXV | csatornán a mocsárnak indulni, s mikor ismét visszatértek, már
281 XXV | már megígértem neki régen, mikor legelőször találkoztunk.
282 XXV | szemérmesen mosolygott, mint mikor valakit dicsérnek. Hízelgésnek
283 XXV | kutyákat eregettek el az utcán, mikor én azon jártam, hogy megmarjanak.
284 XXV | Azt teszik, amit akarnak. Mikor láttad a leányodat legutolszor?~–
285 XXVI | fájni fog a szíved értem, mikor azt felveszed: – kedvesem.”~„
286 XXVI | mintha keresne valakit. Mikor a leány azt mondja tréfából:
287 XXVI | Héj, láttam ám a Jóskádat, mikor a bíró leányával beszélt
288 XXVI | közelebb húzódott Ciprához.~– Mikor éjjel éjfélkor a dalimadár
289 XXVI | akkori idők divatja szerint; mikor az egyik embert váltóban,
290 XXVI | Loránd jő a háta mögött, mikor ő a folyosón künn a tojáshabot
291 XXVI | Sok hálával tartozom neki. Mikor beteg voltam, testvérem
292 XXVI | úgy, hogy én ne lássam! S mikor tudatod ezt Ciprával?~–
293 XXVII | XXVII. Mikor a dalimadár megszólal~Ennek
294 XXVII | hagyjátok meg az istenséget!~Mikor a nagy szívdobogástól nem
295 XXVII | kicsordul a könny szeméből, mikor tanyáját így elpusztítva
296 XXVII | azért, hogy vak legyen, mikor parancsolnak neki, de a
297 XXVII | fogaimat vicsorgatni rájuk, mikor meg lesznek kötözve; hogy
298 XXVII | csendje uralgott a ház felett.~Mikor aztán mindenki helyén volt,
299 XXVII | hogy éjszaka énekeljen, mikor minden madár fészkén ül,
300 XXVII | nyögdécselt a bokorban, mint mikor párjára rátalált.~Cipra
301 XXVII | meg is foghatná kezével.~Mikor aztán még egy ágat félrehajt,
302 XXVIII| láthatnak téged, te pedig, mikor ők tüzet gyújtanak, legszebben
303 XXVIII| futóval jobban talál az ember, mikor sötétben lövöldöz, kivált
304 XXVIII| ha erősen tart-e a kötél.~Mikor aztán meggyőződött felőle,
305 XXVIII| érzi, hogy mennyire férfi, mikor a veszély közepén van, egyedül
306 XXVIII| akkor fordultak be a kertbe, mikor társuk, Fosztó, Kanyót elbukni
307 XXVIII| Kandúr fogvicsorgatva, mint mikor a berki dúvad ellenével
308 XXVIII| ragyogtak a düh örömétől, mikor ellenfele megdöbbent arcán
309 XXIX | telhetetlen gyomrotokba! Mikor teltek már be egyszer? Mikor
310 XXIX | Mikor teltek már be egyszer? Mikor hallom már azt egyszer tőletek,
311 XXIX | egyszer kicsiny korában, mikor még akkora volt, mint egy
312 XXIX | párnájába, hogy ne hallja, mikor kedvenc malacát megölik.~
313 XXIX | kedvenc malacát megölik.~Mikor aztán nem hallotta többé
314 XXIX | futni kezdett a tömeg közül. Mikor elfogták, körmölt, harapott,
315 XXIX | Pestre, korán kell ébredniök.~Mikor minden elcsendesült a háznál,
316 XXIX | olyan altató hang; hanem mikor az éber házőrző állat valami
317 XXIX | sikoltás hasítja át.~Mint mikor éjjel egy leány szemközt
318 XXIX | még fájdalmasabban.~Mint mikor egy leány keblébe kést döfnek.~
319 XXX | Hallhattad szavát az ablakon át, mikor mindennek vége volt. Be
320 XXX | sebesült kímélete tanácsolt.~Mikor ennek vége volt, Topándy
321 XXX | ez az egész szép világ, mikor nem kell már más az egész
322 XXXI | fájdalmat nem érzett lelkében, mikor ezen végiggondolt.~„Óh,
323 XXXI | szolgabírót.~– Uramöcsém, mikor akarnak engemet becsukni?~–
324 XXXI | levelet írtam anyádnak. Mikor lepecsételém, az égő viasz
325 XXXI | kín félbeszakítá szavait.~Mikor engedett a fájdalom, elnevette
326 XXXI | gúnyolódik és mosolyog; s mikor felkacag, olyankor más ember
327 XXXII | XXXII. Mikor megvénültünk!~Tizenhét év
328 XXXII | nyolcadik, üresen hagyott ágyba.~Mikor elkezdődtek a harcok, egészen
329 XXXII | felvillanyozódott roskatag kedélye. Mikor egyenruháját felölté, odajött
330 XXXII | darabja megbénítá karját, s mikor egy kardcsapástól elszédítve
331 XXXII | által.~Isten jár közöttünk!~Mikor már a kísértés utolsó perce
|