Fezejet

 1 I    |   gyakran láttam, hogy öreganyám fölkelt néha örök kötése mellől,
 2 I    |          feküdt, s a csattanásra fölkelt. – Megnézem, mi történt
 3 II   |          idő.~Édesanyánk sokszor fölkelt helyéből, s bátyámat megcsókolgatá,
 4 IV   |  egyúttal órám is, aki hajnalban fölkelt.~És a hölgy tekintete egészen
 5 IV   | kénytelen magát kiüríteni, ismét fölkelt szépen a földről, leporozta
 6 VIII |            Hermine nagysád pedig fölkelt mellőle, és igen bosszúsnak
 7 X    |         fölemelte könnyes arcát, fölkelt, odajött hozzám, megölelt,
 8 XI   |     valamit anyám fülébe, mire ő fölkelt, egészen erőhöz látszott
 9 XII  |      zöldre válik; mintha sírból fölkelt rémek néznének egymásra.~
10 XXII |      kételkedem felőle – s azzal fölkelt a pamlagról, s az ablakba
11 XXXII|     korán reggel, mielőtt valaki fölkelt volna a háznál, kisétált