Fezejet

 1 I  |      e szókat a porba, mígnem értettem is:~„NE NOS INDUCAS IN TENTATIONEM”~
 2 I  |       is, és most még kevésbé értettem, hogy mit tesz az, mint
 3 II |   eleget is pörölt rá. Én nem értettem, hogy mit beszélt; de erősen
 4 II |       felnézett rá, s aki nem értettem is szavát, értettem szeméből,
 5 II |       nem értettem is szavát, értettem szeméből, hogy valamit kér
 6 II | nótának, amiből én semmit sem értettem. Hanem amint Márton e végsort: „
 7 II |       fiút, amit én ugyan nem értettem, de arc- és kézmozdulataiból
 8 II |   egyenes lelkű ember.~Én nem értettem, hogy hova céloz vele, azaz
 9 III|     az első mondáskor meg nem értettem, azt egyszerre felderíté
10 IV |  közbe az esküdt.~– Én is azt értettem – monda nevetve az ateista.~–
11 VII|    hogy mi oknál fogva.~– Jól értettem, és úgy feleltem. Lemásolni