Fezejet
1 I | nagyanyám, apám, bátyám és én úgy éltünk, mint akik egymás
2 I | melyiket választanám; hanem ha úgy mind együtt maradhatunk
3 I | egy-egy vidám ötleten, ő pedig úgy ült ott az asztal végén,
4 I | szemeik összetalálkoztak, úgy látszott, mintha kitalálták
5 I | kötése mellől, s mikor apám úgy elmerengve ült közöttünk,
6 I | a várostól, a bátyám is úgy szeretett ottan. Rá nézve
7 I | nem szeretnek falun.~Mi úgy csodálkoztunk ezen: nem
8 I | Nincs.~– Hát mért reszket úgy a kezed?~– Igaz. Nagyon
9 I | ami a naiv kedélyű nőket úgy jellemzi, akik gyermekeik
10 I | duzzogtam miatta.~– Hiszen úgy felöltöztetsz, mintha examenre
11 I | láttam, hallottam mindent; de úgy nem volt rám hatása semminek,
12 I | miért kacagott az éjjel úgy?~– Mert beteg.~Ez még megfoghatatlanabb
13 I | magához ölelte fejemet, s úgy álltunk ott sokáig, mintha
14 I | az ajtót.~Ezen aztán én úgy elgondolkoztam. Miért megyünk
15 I | Egyszer, nagy sokára (nekem úgy tetszett, hogy hosszú idők
16 I | várakozott az ajtóban.~Nekem úgy tetszett az, mintha csak
17 I | jegenyefasorok a város végén, miket úgy hajtogat a szél, mintha
18 I | nincsen némely halottnak feje.~Úgy ösztönzött, úgy borzasztott
19 I | halottnak feje.~Úgy ösztönzött, úgy borzasztott valami, hogy
20 I | mert az ördög megtaszít”, úgy éreztem én magamat ezzel
21 I | lenéztem az örvényébe, úgy hítt valami, hogy taszítsam
22 I | senki sem tudott enni, csak úgy néztük végig az egészet.
23 I | nem látja.~Én ezalatt csak úgy támolyogtam egyik szobából
24 I | Bátyám levette fövegét, úgy ment; azt mondta, nagyon
25 I | kis kerek épület.~Mindig úgy szerettem, úgy féltem közelében;
26 I | épület.~Mindig úgy szerettem, úgy féltem közelében; úgy akartam
27 I | szerettem, úgy féltem közelében; úgy akartam tudni, mi lehet
28 I | ajtófélbe kapaszkodott; és én úgy elgondolkoztam rajta, hogy
29 I | félig-meddig födött el, s ekkor úgy óhajtottam megtudni, hogy
30 I | iparkodtam feljutni az akkor úgy hítt „diák osztályba”, ahol
31 I | arca előtt. Mi szüntelen úgy láttuk öregeinket, mintha
32 I | a megátkozott föld, amit úgy hívunk, hogy „édes hazánk”,
33 I | családjuk kedvencei, és valaha úgy szerették egymást!~Óh, ez
34 I | a másik azt mondta rá: „Úgy kellett neki!”~Óh, ez a
35 I | is, az helyes volt, annak úgy kelle lenni; ez szemem előtt
36 I | tegye!~Öreganyánk szemei úgy villogtak e pillanatban;
37 I | bámult maga elé. Óh, én úgy féltem, hogy nekem is meg
38 I | ábrándozva, évelődve, egy nap úgy, mint más nap, míg csak
39 I | eszméletlenül rogyott össze.~Úgy hoztuk ki őt, karjainkra
40 II | rajzolóasztalom! Fog-e téged úgy szeretni az, aki utánam
41 II | eltemetettekhez, és akkor úgy háborgatott, hogy nem bocsátanak
42 II | benyomásaira nemigen emlékezem már; úgy hiszem, nagyon sokat aludtam
43 II | testvéreim lesznek? Fél-e az is úgy éntőlem, mint én félek őtőle?”
44 II | volt terítve az asztal; úgy látszott, hogy korábbra
45 II | kötést mind a hárman; Fánny úgy letette, hogy a pamlag alá
46 II | idegen ajkú nemzetiségének, úgy látszik, elértett, mert
47 II | kegyetlenségnek tartottam.~Úgy véltem ez összeállítás nyomán,
48 II | sötétségben.~Eleinte beszélt, úgy biztatott, azután dalolni
49 II | valami rettenetes munkába úgy bele van bódulva, hogy nem
50 II | a tanulás könnyen ment; úgy néztem le rá, mint nagyúr
51 II | ellen tiltakozik, s azzal úgy vágta a perecet az asztal
52 II | végigkommantott a fejemen.~Ezt úgy híják iskolai műnyelven,
53 II | a kezemet, s akkor én is úgy tudtam futni, hogy a lábam
54 II | meg akart nevettetni, s úgy látta, hogy szavainak nem
55 II | a füle mellé a kalanust, úgy megy a pékeket sorba vizitálni,
56 II | zsemlyéket, hogy elég nehezek-e.~Úgy látszott, Márton nem vette
57 II | hálósipkájának a bojtja csak úgy fityegett bele, akkor mégis
58 II | sütő ablaka előtt elmentem, úgy hívogatott a kellemes meleg
59 II | összefecskendeznem vérrel, s úgy járni benne napestig. Kinek
60 II | fejem tetejét tenyerével. Úgy láttam, hogy ez a nyájasság
61 II | meg tudná-e a fejebőrét úgy mozgatni a szemöldöke felhúzásával,
62 II | s egyébiránt egyik sincs úgy nevelve, hogy magához méltatlan
63 II | súgám Lorándnak: – Nekem úgy tetszik, hogy a te csizmádnak
64 II | elébbeni kollégájához. Ez úgy szereti itthon is a gyermekeket.~
65 II | tettük, amit a többiek alatt; úgy hogy a tornászati leckére
66 III | ő kedvéért!~Nagyanyám is úgy találta, hogy engemet is
67 III | megnéztem magamat a tükörben. Úgy találtam, hogy szép fiú
68 III | selyemkefe kell, mert az bársony.~Úgy gondolom, tartottam arra
69 III | méltósággal felelt meg férjének:~– Úgy hiszem, hogy a pékmester
70 III | is, s ő a kisebbel marad.~Úgy gyűlölöm érte magamat: ha
71 III | az inas kezébe nyomtam, úgy el voltam fogulva e tény
72 III | maga is szomorú volt. Nekem úgy tetszett, mintha ilyenkor,
73 IV | izéljen a tekintetes úr, mert úgy segéljen, úgy megvasaltatjuk
74 IV | tekintetes úr, mert úgy segéljen, úgy megvasaltatjuk kezét-lábát,
75 IV | úr, ne bolondozzék, mert úgy segéljen, elvisszük a Rókus-kórházba,
76 IV | elvisszük a rabbinushoz, s úgy is jó lesz.~Topándy úr nevetve
77 IV | mentalis reservata mellett, úgy ahogy, kissé szürkén, csakugyan
78 IV | használjam az épületet. Ebben, úgy tudom, mások sem voltak
79 IV | és a „Hetes, nyolcas…”, s úgy tart botrányos körjáratot
80 IV | vendéglátáson kelle átesnie, amit úgy hínak, hogy egzekúció.~–
81 IV | esküdt úr e munka után, úgy érezvén magát, mint aki
82 IV | ezt ki nem csinálom. Ha úgy egy esztendőre betennének
83 IV | jöttek. Nagyon jól tették: úgy kell neki. Maguk még századrészét
84 IV | hozzányúlni.~Őnagysága aztán úgy tett, ahogy mondva volt.~
85 IV | legelöl. Őnagysága csak úgy hajtotta fel a villogó nedvet
86 IV | fiatal hölgy keze alatt úgy zengett a húr, ajkán úgy
87 IV | úgy zengett a húr, ajkán úgy csengett a dal, mintha azt
88 IV | gúnyolta benne valaki, de úgy, hogy azt senki se értse,
89 IV | asszonyság, aki életkorára nézve úgy egy kissé „szüret után”
90 IV | házigazda pamlagnak titulált; úgy látszik, az is aszkéták
91 IV | mert Borcsa asszonynak úgy tetszett teríteni. S minthogy
92 IV | A másikkal pedig éppen úgy járt. Az töltött tojás volt
93 V | megjárták, mert a kazal környéke úgy el volt zsombékosodva, hogy
94 V | s az ismét sással volt úgy összetűzködve, hogy a kazal
95 V | fejét lehajtá a földre, úgy lépegetett csendesen előre,
96 V | akkor hirtelen megfordult, s úgy rúgta fel az állkapcáját
97 V | hanem az a második rohamnál úgy rúgta fel mind a két hátulsó
98 V | kötött nyerget, kantárt, úgy kapott fel a ló hátára szőrén,
99 V | kettős sorban, mégpedig úgy, hogy a két külső közt maradt
100 V | jegyeket a császár bankóin, s úgy töprenkedik magában, hogy
101 VI | táncolni, mint ő tudott. Csak úgy libegett a föld felett,
102 VI | hanem egyúttal lovagias is. Úgy hiszem, olvastam már valami
103 VI | még nagyobbat nevettek.~– Úgy segéljen, kedves fiú ez
104 VI | Nem félek az utcán.~Pedig úgy éreztem magamat, mint aki
105 VI | ütni.~Ahelyett Loránd csak úgy féldörmögve monda neki~–
106 VI | ott írhatsz és tanulhatsz.~Úgy tettem. Kimentem az udvarra;
107 VII | éjjelenkint leírtam, éppen úgy lettek felírva azokra a
108 VII | sírj; ne félj semmit! Én úgy fogok veled bánni, mintha
109 VII | lelkemmel fedeznem; s akkor úgy éreztem, hogy testem, lelkem
110 VII | fogva.~– Jól értettem, és úgy feleltem. Lemásolni való
111 VII | felkapja a kalamárist, s úgy vágja a fejemhez, hogy csupa
112 VII | most sem értem, miért, de úgy kell hinnem. Azért nem fogom
113 VIII | mind igaz; de nekem mégis úgy tetszik, hogy nem mindent
114 VIII | Loránd bizalmát, s Lorándnak úgy kell, minek volt önhöz oly
115 VIII | Féltékenykedtem-e valaha? Nem úgy viseltem-e magamat kegyed
116 VIII | hát, mi történt, amiért úgy ragyogsz?~– Az iskolai szék
117 VIII | szemöldöködtől. Ha neked úgy tetszik, én készen vagyok.~–
118 VIII | mint én, kenyérre kenni és úgy felfalni, egy szál fringiára
119 VIII | nyolcadik is vetve.~– Legyen úgy – monda Loránd –, írjuk
120 VIII | Szent István tornyával!~– Úgy? Jó. – Most már értette
121 IX | táncvigalomnak öltözött odafenn, úgy jött le.~– Készen van-e
122 IX | kezébe szorítá Loránd kezét, úgy könyörgött előtte.~Loránd
123 X | No, Herr Vicekspán! Hát úgy elmegy előttem, hogy meg
124 X | kollégának, mert az én hajam úgy tesz, mintha paróka volna,
125 X | volna, az ő parókája pedig úgy tesz, mintha haj volna.~–
126 X | hasára nyomta két kezét, úgy kacagott, azután a másik
127 X | teátrumtól, aki aztán majd úgy elmaszkírozza az úrfit,
128 X | hogy vallatni akarják, úgy fog hazudni, mint az írás;
129 X | leolvadni. Inkább még a falak is úgy csillogtak, mint valami
130 X | tudok semmiről semmit.~– No, úgy hát áldjon meg az isten,
131 X | nevét. Ez az enyim egészen, úgy, mint egészen a tiéd.~Loránd
132 X | többet! – kiálta rám, s úgy megszorította karomat, hogy
133 X | nem voltam egy szónak ura, úgy elfogult a szívem örömemben,
134 X | Többet nem bírtam mondani; úgy voltam, mint egykor ő, mikor
135 X | leírom, szememben a könny: úgy nevettem.~– Hiszen te most
136 X | kicsit hátrább maradok, s úgy teszek, mintha egy kicsit
137 XI | is eljött. Szegény anyám!~Úgy kellett leemelni a kocsiról;
138 XI | nem kötöttek harisnyát; úgy tetszett, mintha erre a
139 XI | fejezni!~Szegény anyám pedig úgy iparkodott erőt mutatni!
140 XI | iparkodott erőt mutatni! Úgy meglátszott rajta, hogy
141 XI | némán, hogy ne sírjon, mert úgy ígérte. Mindenki távol állt
142 XI | némán néztem egy szegletből. Úgy féltem anyám tekintetétől.~
143 XI | lakása előtt megálltunk, úgy tetszett nekem, mintha anyám
144 XI | felelem: nem tudom, hol van, úgy hiszem, legtöbb atyafiúságot
145 XI | villanyütés érte volna, úgy rázkódott össze a kétszeres
146 XI | amit mondok, mind igaz, és úgy történt; az egyik Braun
147 XI | átölelt, összecsókolt, úgy kért, mondjam meg neki,
148 XI | Beszélhettek nekem!~Hiszen úgy kérni csak nem tudott senki,
149 XI | előttem térdelő anyám kért, úgy átkozódni nem tudott senki,
150 XI | a te kezedbe van letéve: úgy viseld gondját!~A leány
151 XII | dugva. Lova szerszámán is úgy csillog az ezüst, mint gazdája
152 XII | negyven forintot.~– Nem úgy lesz a, cigány; hanem térj
153 XII | égetni és sonkát falatozni, úgy mennek azután tovább. A
154 XII | hideg konyhával.~– Vagy úgy? – szólt ezeket látva a
155 XII | sugár szemöldei voltak: úgy illett, hogy ami világosság
156 XII | szemöldökkel.~Egy percben pedig úgy tetszett Lorándnak, mintha
157 XII | próbáld meg! – s e szónál úgy ütötte a kés hegyét az asztalba,
158 XII | rémjelenet mindeddig csak úgy tűnt fel Loránd előtt, mintha
159 XII | kezét amazéból, bizonyosan úgy fúrja a kést annak oldalába,
160 XII | megütközve tekinte rá.~– Úgy, könyvből imádkozni? Meg
161 XIII | összecsapta a feje fölött, úgy kacagott – az úrhölgy –
162 XIII | Loránd is odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha ezt
163 XIII | házánál Loránd.~Topándy úgy bánt vele, mint egy herceg
164 XIII | trónörököst nevel; Loránd pedig úgy viselte magát irányában,
165 XIII | mulatságok közepette, s úgy el tudta őket bámulni óra
166 XIII | olvasás. Az asszonyféle úgy jó, ha nem tud semmit.~Azzal
167 XIII | előhozza e tárgyat.~– Igazán úgy nőtt fel ez a leány minden
168 XIII | szárnyában gyönyörködjem, éppen úgy hitte azt, hogy ő a mindenség
169 XIII | zöngését hallatta, tán éppen úgy követelte, hogy e bosszúra
170 XIII | van gondviselése: legyen úgy, elhiszem; de ennek az élősdi
171 XIII | történet kezdetére.~– Vagy úgy? Hisz a névre nincsen semmi
172 XIII | egymás ellen a közéletben úgy, mint a magánéletben. Mindez
173 XIII | nagy erdő, nincs az ember úgy összeszorítva benne, mint
174 XIII | mulatni. Kerülte a világot, s úgy vettem észre, hogy az egész
175 XIII | elment a hadjáratba, s ott úgy viselte magát, mint aki
176 XIII | pihenjek csendesen poraimban! Úgy áldjon meg téged az Isten!~
177 XIII | beszélni ezt el. Nem is úgy beszélt, mintha csak Lorándhoz
178 XIII | egész háborút végigharcolta, úgy tért visza, úgy került ismét
179 XIII | végigharcolta, úgy tért visza, úgy került ismét családjához;
180 XIV | salláriummal, s jelenleg úgy áll a nap alatt, hogy a
181 XIV | Ahogy ő fog mosolyogni, úgy fog rá visszamosolyogni
182 XIV | minden. Ha ő németül beszél, úgy fog beszélni az egész ház;
183 XIV | ha ő lábujjhegyen jár, úgy fog járni az egész ház,
184 XIV | beszélni mindenki a háznál; nem úgy, mint mikor a szegény Ciprát
185 XIV | szép hajfürtökbe bolondult úgy bele Bálnokházyné valaha;
186 XIV | szabadalmai közé tartozott. És úgy értett hozzá!~Loránd pedig
187 XIV | lopva annyiszor elmerengett, úgy elékteleníteni! Ezt a sűrű
188 XIV | tömkelegébe ha ujjai elmerültek, úgy érzé mindannyiszor, mintha
189 XIV | tőle, kihajolt az ablakba, úgy kacagott. Tulajdonképpen
190 XIV | egy bibliai szent nőt is úgy hínak: Cippora, Mózes neje.~–
191 XIV | mutatott Cipra irányában; úgy viselte magát, mintha gyermekkori
192 XIV | szolgálnom, mindegyik csak úgy veheti hasznomat.~Magában
193 XIV | valamit a jövevénytől, s úgy vette észre, hogy még sokat
194 XIV | leány lenni.~Vacsorakor már úgy jelentek meg, hogy egyiknek
195 XIV | mert még nem sértékeny. S úgy látszott, hogy Melanie is
196 XV | legkényesebb helyzetben úgy fenn tudja tartani női méltóságát,
197 XV | megölje.~Megölje, de nem úgy, ahogy a regék királyasszonya
198 XV | Cipra meg akarta őt ölni, de úgy, hogy ne haljon meg, azután
199 XV | ezek az átkozott cselédek úgy elrontották ezen az oldalon
200 XV | hallgatózott.~Egyszer aztán úgy tetszék neki, mintha a folyosó
201 XV | szemeit fölemelte, azok úgy ragyogtak: két könnycsepp
202 XV | karját feje alá tette, és úgy maradt mozdulatlanul; Melanie-nak
203 XV | No hát mondja!~Cipra úgy tett, mint Melanie-tól látta;
204 XVI | lett? Nincs vele többé?~– Úgy tudom, kiment Kelet-Indiába,
205 XVI | Topándy nevetve. – Értem. Úgy jöhet, hogy az ispán megházasodhatik,
206 XVI | nekem szerencsét!~Cipra úgy örült neki, hogy Lorándot
207 XVI | ifjú gondolatát.~Ő is csak úgy némán felelt meg rá. Három
208 XVI | játszanál?~– Meglásd, hogy úgy lesz, nekem mindig koporsó
209 XVII | végeztével, ahogy fogadta, úgy meg is fogja tartani végzetes
210 XVII | hagyom mindaddig, míg a sors úgy nem kívánja, hogy bennünket
211 XVII | égnek azon bizonyos napja úgy fog sütni, ahogy én óhajtom,
212 XVII | azonban az ég napjának nem úgy tetszik sütni, ahogy én
213 XVII | tudakozódott.~– Az öregúr, úgy látszik, rossz harmóniában
214 XVIII | velük találkozni, mikor úgy mutathatom be magamat előttük,
215 XVIII | leány a kerek földön.~– Úgy is jó. Nem bánom. Nekem
216 XVIII | vetek neki egy hetet.~– Úgy még legjobb. Ha akarsz,
217 XVIII | levélből koszorút font körüle, úgy tette vissza, ide-oda illesztgetve
218 XVIII | s maga sem tudta, miért, úgy el tudta nézegetni azokat
219 XVIII | az ifjú gavallér, ki őt úgy sietett legelébb fölkeresni,
220 XVIII | közöttünk, rég feledve van nálad úgy, mint nálam.~(„Ez emlékeztetni
221 XVIII | világosan érteni fogja, s úgy veszi, mint a megsértettnek
222 XVIII | szólsz Bálnokházynéhoz? Én úgy találom, hogy most is szebb
223 XVIII | tartozó kötelességem ezt úgy hinnem, mint az apostolok
224 XVIII | kedvtelésed szerint!~– Nem úgy van az, Pépó; te nem fogsz
225 XVIII | a levél! Melanie levele!~Úgy sietett vele szobájába érni.~
226 XIX | hagyják ott még egy évig; ő úgy szereti azt a szegény szenvedő
227 XX | nélkül? Micsoda?~Loránd úgy hányivetiskedett előttem,
228 XX | alak vele szemben állt, úgy öntötte arcába a kezében
229 XX | ismerve önmagamra többé, s úgy szorítottam az embert fél
230 XX | S rám mosolygott.~– Vagy úgy? Hiszen te már kezedben
231 XXI | nyert mindenért. És azután úgy örült e bocsánatnak, mint
232 XXI | fogadtak.~Loránd valóban úgy érzé, mintha ott kezdené
233 XXI | csinálsz? – kérdé Dezső, éppen úgy elbámulva, ahogy Loránd
234 XXI | ezzel a kis csereleánnyal? Úgy látom, hogy anyánk és nagyanyánk
235 XXI | van nálad. Ahogy ismerlek, úgy hiszem, hogy éktelen örömöt
236 XXI | hiszem, lovagias ember, úgy ön is tartozásának fogja
237 XXII | írt Dezsőnek egy szót is. Úgy látszik, Dezső sem járt
238 XXII | módon akarta megölni, éppen úgy, mint ő.~– Csitt! Dezső
239 XXII | csak fel kell melegítni: úgy nagyon jó lesz. De hol az
240 XXII | megreggelizteti magánál, s csak úgy ereszti vissza. Ez ugyan
241 XXII | babonamondására meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik a forró
242 XXII | lehet ezt bebizonyítani?~– Úgy, hogy én nem vetettem a
243 XXII | sorában.~Sárvölgyi arca úgy vonaglott, mint egy galvanizált
244 XXII | Feküdjél bele!”~Sárvölgyi ajkai úgy rebegtek, mintha azt akarná
245 XXII | mondott Sárvölgyiéknél. Úgy ragyogott az arca, mint
246 XXIII | gyermekkori emléket, hogy mindent úgy találjon, ahogy régen-régen
247 XXIII | játékok sorba rakva; az ember úgy szeretne újra leülni közéjük
248 XXIII | gyermekkori könyvek, az ember úgy szeretné azokat újra elolvasni
249 XXIII | Dezső megkérte Fánny kezét, úgy illett, hogy a menyasszonyt
250 XXIII | lábát megütötte a guta; csak úgy támaszkodott egy hosszú,
251 XXIII | fogsz lenni!~És valamennyien úgy szeretik Dezsőt, alig lelik
252 XXIII | Emlékezel-e még, mikor első este úgy az ágyba vágtál? Ej de haragudtam
253 XXIII | negligens! Ha most ő is úgy tanult volna, ezóta archivarius
254 XXIII | amiken a leányok hangja úgy meg szokott reszketni. Ő
255 XXIV | nekem semmi közöm hozzá. Úgy látszik, hogy mai világban
256 XXIV | szívem értük. Hanem azért úgy látszik, hogy túléltem ezt
257 XXIV | haraggal. – Az a leány, akit úgy szerettem, kit gyermekemül
258 XXIV | bálványoztunk, azzal, akit úgy gyűlölünk. Nekem az eszemet
259 XXIV | bajáról nem tudunk.~– Nem úgy van; ez a mi környékünk
260 XXV | üldözi fiatal nejét.~Valóban úgy tesz, mint aki e házasság
261 XXV | vétettél? – szólt a támadó, s úgy csikorgatta a fogait, hogy
262 XXV | pokolvarral mind a kettőt!~– Az úgy van, Kandúr; a leányod utána
263 XXV | visszajönnek. Minden szentek úgy legyenek hozzám kegyelmesek,
264 XXV | Bánom is én. Terád éppen úgy hallgat az az imádság, mint
265 XXV | a kést kikapja szájából. Úgy állt hátrahajolva Sárvölgyi
266 XXV | Még most is reszketett, úgy meg volt riadva. A felvont
267 XXV | Nappal mindig puskával jár. Úgy tesz, mintha vadászni volna.
268 XXVI | megiszod benne a szerelmemet, s úgy fogsz utánam epedni, mint
269 XXVI | Tán mert elment mellette úgy, hogy kezét meg sem szorítá.~
270 XXVI | egyenesen a fejét, nem tudja úgy mutatni a haragját. Ha a
271 XXVI | nagyságos kisasszony rám tekint, úgy ideszorít a sarokba a két
272 XXVI | csinálni, hogy a legény úgy meg legyen babonázva, hogy
273 XXVI | cigányasszonynak.~A cigányasszony úgy eláldotta érte! Fizesse
274 XXVI | Cigányasszony volt az anyám”.~Cipra úgy elgondolkozott magában.~
275 XXVI | se néznél, elfordulnál: úgy is jó volna; – ha mellém
276 XXVI | kell végeznetek, tegyétek úgy, hogy én ne lássam! S mikor
277 XXVI | mégis, lehetséges, hogy úgy történhetnék. Lehetnének
278 XXVII | bélésével kifelé fordította, úgy vette föl ismét. Azután
279 XXVII | Könyökére emelkedék, s aztán úgy hallgatá azt tovább.~És
280 XXVII | szólt:~„Eredj ki mezítláb, úgy törd le az ágat!”~Nem. Nem.
281 XXVII | hibáit sem látja! Hátha igaz?~Úgy csodálkoznak sokszor, hogy
282 XXVII | ide jöjj; ide jöjj!”~Néha úgy tetszék, mindha a dalimadár
283 XXVII | elfogta a leány agyát.~Szíve úgy dobogott, majd kiszakítá
284 XXVII | keblét, és minden tagja úgy reszketett.~Nem volt lelkének
285 XXVII | letörni indul, és mégis úgy érzi, mintha a legszörnyűbb
286 XXVII | hagyja maga után az ajtót. Úgy reszket, úgy fél, úgy tekintget
287 XXVII | után az ajtót. Úgy reszket, úgy fél, úgy tekintget maga
288 XXVII | ajtót. Úgy reszket, úgy fél, úgy tekintget maga körül!~Mint
289 XXVIII| Cipra összetette kezeit, úgy nézett rá.~– Menjen ön –
290 XXVIII| Körüljártam a szobákat, s úgy látom, hogy minden kijárás
291 XXVIII| ránk gyújtják a házat, s úgy kényszerítenek bennünket
292 XXVIII| föl a padlásra! A hajdúm úgy elbújt a szakáccsal együtt,
293 XXVIII| dűlőfélben volt. Lorándnak úgy tetszett, mintha nevét hallotta
294 XXVIII| legveszélyesebbike ellen, akit úgy hínak, hogy „ember”.~Kettőt
295 XXVIII| vasból volnának karmai, úgy csimpajkozott bele, s újra
296 XXIX | főkötőnek minden fodra fején, úgy rázta. – Szeretném tudni,
297 XXIX | rágtam meg neki a kenyeret. Úgy hozzám van már szokva, hogy
298 XXIX | s rángatja a kötényemet, úgy játszik velem. Olyan okos,
299 XXIX | Mondhatod te, hogy így kaptad, úgy kaptad ajándékba, senki
300 XXIX | elmenni maga előtt, csak úgy kísérte a túlsó oldalán
301 XXIX | elfogták, körmölt, harapott, úgy akart menekülni, míg aztán
302 XXIX | mer segítségre menni, ahol úgy fütyölnek a golyók.~Majd
303 XXIX | szörnyű éjszakának, amit úgy elhallgat?~Most egyszerre
304 XXIX | ez a rémalak nem „lélek”, úgy sietni kell, hogy mentül
305 XXX | kezét.~És akkor a leány úgy kulcsolá öt ujját Topándy
306 XXX | Most megfogtam az ön kezét. Úgy fogtam meg, ahogy imádkozók
307 XXX | minden kocsizördülésre úgy figyelt, és aztán oly csüggedt
308 XXX | váltotta fel hevült agyában. Úgy reszketett Loránd miatt.~
309 XXX | enyelegnek vele, s e gondolat úgy elszorítá szívét.~– Tehetnél
310 XXX | elsimítva –, maguk jót akarnak. Úgy tesznek velem, mint beteg
311 XXX | anyák legjobbika, ki engem úgy szeretsz, ki szelíd és Istenben
312 XXX | kedvesem nevét is, Ciprát.~Én úgy hiszek áldásodban, mint
313 XXX | a szeretett ifjú arcát, úgy borítá el annak vére az
314 XXXI | óta a pusztai csárdában úgy volt az elrendelve, hogy
315 XXXII | emberek vagytok ti, hogy engem úgy szerettek! Óh, milyen rosszat
316 XXXII | ti: – azért, hogy engemet úgy szerettek!~Hanem mi azért
317 XXXII | is, mink is.~Minden este úgy váltunk el, mintha végbúcsút
|