Fezejet

 1 II  |     hanem a pozsonyi vár romja.~Különös várrom. Bennem megmaradt
 2 II  |      rám hunyorított.~S azzal a különös adománnyal bírt, hogy mikor
 3 IV  |         reggeliztünk.~Csakugyan különös nevelést kapott!~Mellette
 4 IV  |   leterítve, aztán semmi egyéb. Különös neveltetés, nagyon különös.~
 5 IV  |      Különös neveltetés, nagyon különös.~Az ágy mellett állt egy
 6 IV  |        lábakkal.~Hanem az mégis különös, hogy egy fiatal hölgy a
 7 VII |       jelen az iskolaépületben.~Különös, hogy én még akkor sem féltem,
 8 XIV |  megdöbbent. Egy arc a múltból!~Különös, hogy itt kell vele találkoznia.~
 9 XXII| csodával mulattatá, hogy milyen különös az, hogy mikor még a kisasszony
10 XXXI|  családi sírboltot.~S az volt a különös, hogy Topándy semmi fájdalmat